A Moszkvai tavasz

Már Brüsszelben akkora volt a köd, hogy melepődtem mikor hirtelen földet ért a gép, mert az ablakon kinézve azt hittem még valahol magasan a felhők felett járunk. Egyszercsak a fehérségben megjelent a kifutópálya és éreztem, hogy landolunk. 

Ennél már csak Moszkva volt fehérebb, de nem a köd miatt. Hófedte táj, fehér mezők, befagyott tavak és 2 fok fogadott. Általában az utazások arra is jók, hogy eltöröljék azt a sok előre gyártott képet ami az emberben van egy országgal kapcsolatban. Hát eddig azt kell hogy mondjam, hogy az ellenkezője történt. Igaza lett az otthoniaknak akik a sztereotípiáknak megfelelően egy kb 5 kilós nálam 3-szor nagyobb irhabundában eresztettek útnak Oroszországba (márciusban!). Hiába mondtam nekik hogy ez sok lesz, és tényleg 3-szor beleférek, tulajdonképpen most nagyon örülök, hogy elhoztam, mert az állomáson már jégcsappá fagytam volna. Nem is a hideg a baj, hanem a csípős, fagyos szél, a folyamatos hóesés és a nedvesség mindenütt. Szóval nem véletlen, hogy Oroszországról nem feltétlenül a napsütés jut először az eszünkbe, bár remélem azért áprilisban majd abból is jut egy kicsi.

A másik dolog ami szembetűnt és nem éppen mondott ellent a sztereotípiáknak, az hogy mióta leszálltam lépten nyomon részeg oroszok szólítanak meg. Először a Moszkvai reptéren felszálltam egy vonatra ami bevitt a városba. A vonaton megállt mellettem egy úr, megkérdezte szabad-e az ülés és mikor mondtam, hogy igen, elég nagy szünet után, nagy lendületet véve lehuppant mellém. Először megcsapott a vodkaszag, majd mikor nekiállt telefonálni és szerencsém volt hallani a kiejtését 30 percen át, megbizonyosodtam róla, hogy nem volt éppen józan. Na de ez semmi a Moszkva-Nijni Novgorod vonathoz képest, ahol most vagyok. A vonat büfékocsijában mintha házibuli lenne, mindenki iszik, aki nem az állva alszik a söre mellett, vagy keresztben fekszik a folyosón a vodkás üveg társaságában. Mikor legutóbb arra mentem - mert a wc persze ott van – már belém akartak karolni az énekelő oroszok. Így biztosan nem tűnik nagyon hosszúnak az út… hiszen igaz, hogy van, aki Pétervár óta úton van, tehát legalább 12 órája.

Eme furcsaságok mellett egyébként nagyon kedvesek velem az oroszok. Csodálkoztam is, hogy a vízumomat amivel annyit szenvedtem, hogy meglegyen, alig méltatták egy ellenőrzésre. Igaz, hogy akkor nagyon megnéztek engem is és az útlevelem is, de végül minden simán ment és nem is volt több « pászport kontrol », pedig számítottam rá. Ezért is értem be előbb Moszkvába, ahol így volt időm megenni az első orosz levesemet (gombakrém szerűség) egy nagyon aranyos orosz nő meg a lánya társaságában, akik tulajdonképpen egy ismerősömnek a barátnője meg a lánya, és ahhoz képest, hogy most láttak először, kijöttek elém, elvittek kocsival az egyik állomásról a másikra és meghívtak egy levesre és kávéra. Én cserébe kézbesítettem nekik egy meghívó levelet az Aixben élő orosz ismerőstől, na meg egy francia foie gras-t. Kicsi a világ, de tényleg. Jól elbeszélgettünk félig oroszul félig angolul aztán kikísértek a peronra, ahol 15 perc alatt jól átfagytunk, hogy aztán kimelegedjünk a futástól, hogy elérjem a vonatot, mert valami eszméletlen logikátlan kiírást alkalmaztak a Kurskaja Vokzal-on és nem éppen a jó helyen várakoztunk. De elértem a vonatot, ahol pedig ismét tanúja lehettem az orosz kedvességnek, amikor is 5 vagonnal odébb a helyemhez képest, egy konnektol mellé kuporodva megkérdeztem az egyik kalauzt nem lehetne-e a wifit használni. Hát először ő próbálkozott, majd egy kollegája aztán még egy és végül azon kaptam magam, hogy kb 5 kalauz nyomkodja a telefonom, hogy valahogy teljesítsék óhajomat. Mivel nem működött (pedig az orosz gyorsvonaton egyébként van wifi), elvittek egy másik vagonba, ahol egy hatodik kolléga vette kezelésbe az ügyet, majd miután a telefonra továbbra sem tudott wifit varázsolni, papírokat kezdett kitölteni, fiókokat nyitogatni és egyszer csak a kezembe nyomtak egy tablettet, majd mikor látták ilyedt tekintetem, elmagyarázták, hogy használhatom ingyen, csak 20 perccel a leszállásom előtt legyek szíves visszaadni. Hát mondhatom, igazán komolyan vették a kérdésem, így hát nem is firtattam tovább, még akkor sem amikor a tabletten is csak 5-10 percekre működött a net. Minden jószándék megvolt bennük és én is tudtam írni gyorsan a családnak. Aztán visszaadtam és most még azon is aggódnak, hogy a földön ülök, pedig tulajdonképpen egy másik vagon konnektorát használom, mert az én jegyemen levő vagonhoz nem jár áram. Hát olyan aranyosak, de komolyan.

Moszkváról csak annyit tudok mondani, hogy még mindig hatalmas. Nem sokat láttam az alatt a pár óra alatt amennyit most ott voltam, de annyi biztos, hogy az egyik leghatalmasabb város ahol valaha voltam. Minden sokkal nagyobb mint máshol : az utcák, az épületek, az áruházak, az éttermek, a metró még az autók is. Persze 10 millió embernek kell a hely. Mindenhol tömeg van, ezért bárhova eljutni csomó időbe telik. Például, mikor megérkeztünk az új barátaimmal a Kurskij állomásra, volt még 2 óránk. Úgy döntöttünk hogy iszunk egy kávét valahol, esetleg eszünk valamit aztán meglátjuk marad-e idő sétálni egyet. Körülbelül egy órába telt helyet találni, mivel minden étterem és kávézó dugig volt emberekkel, sehol nem volt szabad asztal és mindenhol sorba kellett állni. Plusz még a kávézók között is lassan lehetett haladni a tömeg miatt. Aztán mikor sikerült helyet találni nagyon meglepődtem, mert egy sarkon levő kis étterembe mentünk be, ami kívülről kicsinek és családiasnak látszott. Kiderült, hogy belül mint egy labirintus elágazik minden fele és igazából hatalmas. Mikor pl elmentem a mosdóba, észrevettem, hogy majdnem 10 perc gyalog mire a különböző folyósokon és ajtókon át eljutok a célig. Na ilyen értelemben mondom, hogy minden nagyobb mint máshol.

Itt most már éjfél van és egy óra múlva beér a vonat Nijni Novgorodba, ahol az időjáráshoz nem fűzök sokkal nagyobb reményeket, mint a Moszvaihoz. Ahhoz már inkább, hogy várnak az állomáson, mert az orosz ismerősöm másik ismerőse arra vállalkozott önként (pedig ő sem ismer), hogy kijön elém és elvisz a leendő új ideiglenes otthonomba – legalábbis nagyon remélem, hogy lesz számomra egy koleszszoba a Nijni-i « obsezsityelben », ahogy ígérék. Nem csak azért remélem, hogy ott lesz az ismerős, mert hajnali 1-kor ér be a vonat és nem ismerem a várost, hanem azért is, mert ha esetleg nem értenék a koleszban, mit keres ott egy magyar lány francia egyetemről, a tanév közepén hajnali 2-kor, akkor mégis csak jó lenne valaki aki folyékonyan elmagyarázza oroszul a dolgokat. :D