2013. március 29., péntek

Petofi Ecuadorban

Ma, miutan visszatertunk az igazi Egyenlitorol, a vilag felezovonalarol (ahol sikerult kiegyensulyoznom a tojast meg oklevelet is kaptam rola, es lathattuk hogy eszakon es delen masfele folyik le a viz, meg hogy az erok miatt nem lehet becsukott szemmel egyenesen menni, meg hogy kevesebb az eronk a sulyunk az egyenliton es egyeb erdekes kiserleteket) szoval delutan elmentunk biciklizni a varosba (egy biciklivel 2en nagyon vicces volt).

Es hazafele tekerve az egyik parkban meglattam egy ismeros szobrot... megalltunk, elolvastam "Sandor Petofi, poeta hungaro, 1823-1849". Quitoban itt all Petofi, hamarosan visszamegyek lefenykepezni is...Alig akartam elhinni, es nagyon meghatodtam. :)


2013. március 28., csütörtök

Szokatlan Husvet

Hola Amigos.
Zajlik a kis eletem Quito tortenelmi belvarosaban, ebben a kis hostelban. Imadok onkenteskedni, azon felul, hogy jo erzessel tolt el, szerintem teljesen megeri. Semmi sem szol a penzrol, egyaltalan nem fontos, meg a borravalo sem, ha nem kapnek azt se bannam... annyi szeretet es bizalom vesz korul, annyi joszivu es ertekes ember, nincs fonok vagy hierarchia, nincs kotelesseg vagy szabadsag, vagy munkaido vagy versenyzes. Mindenki onkent segit, amit es amikor tud, tiszteljuk megbecsuljuk es szeretjuk egymast, egy szobaban lakok a fiukkal, meg kulon agyunk sincs, tegnap egesz ejjel parnacsataztunk, es bar meg mindig nem ertek mindent amit spanyolul beszelnek, foleg a Mexikoi, vagy Argentin akcentussal, de regen nevettem ennyit.
A munka nem nehez, es nem is sok, a szabadidot meg igyekszem hasznosan felhasznalni, tanulok, irok, olvasok, gitarozni tanulunk, ujabban jogazni is becsatlakoztam az egyik uj barathoz (nem tudom hogy attol vagy a parnacsatatol van e izomlazam) es nyelvi cserek kereteben en spanyolul tanulok a tobbiektol ok meg angolul vagy franciaul illetve szavakat magyarul (de gondolom ezt csak viccbol) es vegre talaltam Quechua szotarat is, hogy keszuljek Boliviara.
Mikor eppen nem zuhog az eso (nagyon valtozo, vannak szep esomentes napok, de van hogy egesz nap szakad az eso) kimozdulunk a varosba setalni, felfedezni, es elvezem hogy meg mindig nem szoktam meg, hogy itt minden mas. Az utcai arusok, a sok illat keveredese, a tropusi gyumolcsok, a fuszerek, a gyerekek, a mindent a hatukon szallito nok, a sok hang es szin es iz es jarmu, hogy mindenki tovabbra is nez, amiert kek a szemem, a vasarok a piacok, hogy mindent kezzel keszitenek, hogy mindent eladnak, hogy ha szomjas az ember nem Colat vesz hanem Kokusztejet, hogy a hegyekben vagyunk es nincs vizszintes utca csak domb vagy lejto, hogy sut a nap, hogy az emberek nem ismerik a hideget, a szivukben sem.

Ma ujra visszamentunk a Quitoi bortonbe, ahogy megigertuk a sracoknak. Tudtuk mi a procedura, nem vittunk semmit amit tilos bevinni, viszont vittunk konyveket ahogy kertek. Olyan orommel fogadtak es olyan halasak voltak, hogy mar csak ezert megerte... Hosszas beszelgetesek utan miutan tobben is megemlitettek milyen jo hogy beszelek franciaul es angolul es milyen jo lenne ha ok is....tamadt egy otletem. Ha mar ennyire szeretnek, es amugy is onkenteskedem itt Ecuadorban, es szivesen megosztanam amit tudok miert ne....megkerdeztuk, felmentunk az igazgatohoz, egyik irodabol a masikba, oktatasi vezeto, stb stb... nem reszletezem a lenyeg: AMIG ITT VAGYOK MINDEN HETEN ONKENTESKEDEM A QUITOI BORTONBEN. Es az Argentin baratom is velem tart, bar nem a felnottekkel, hanem a gyerekeikkel leszunk, de igy is nagyon orulok es lelkes vagyok, hiszen mar dolgoztam gyerek taborokban, sok jatekot ismerek, szeretek festeni rajzolni enekelni veluk es rengeteg otletem van! Es ugy orultek a segitsegnek a szemelyzet is, szoval Husvet Vasarnapomat a bortonben toltom, es nem is lehetne boldogabb, mint igy, hogy segithetek hogy egy szebb Unnepe legyen ezeknek a gyerekeknek. (Akik semmirol nem tehetnek).
Aztan remenykedem hogy Hetfon itt nem szokas locsolni, ugyanis eleg sok fiuval vagyok korulveve ha mindegyik egy szodasuveggel ebreszt mint otthon szokas, asszem megfulladok. :D
Holnap szabadnapom van, elmegyunk a hivatalos Egyenlitore, a Fold felehez.

2013. március 24., vasárnap

A Quito-i Borton

Ecuador fovarosaban, Quitoban vagyok 2 napja, egy darabig itt is maradok onkenteskedni egy ifjusagi


szalloban. Megint jol kifogtam, a hely gyonyoru, az emberek fantasztikusak, sokat gyakorlom a spanyolt de emellett mas nyelveket is beszelhetek, mert a vilag minden pontjarol jonnek hozzank utazok. Fiatalos, szines, csaladias helyen vagyok, nagyon tetszik es persze az Egyenlitotol fel orara van, az idojaras es minden gyumolcs zoldseg, etel ital ismeretlen szamomra, de igyekszem mindent felfedezni... Par orat dolgozom egy nap, ingyen szallas, ingyen kaja, es rengeteg kulturalis es nyelvi lecke, sok szabadido, es rengeteg latnivalo. :)

Quito felfedezeset eleg szokatlan, mondhatni orult modon kezdtem, azt hiszem a felelemkuszobomet tettem probara ma delelott.. meg semmit nem ismerek a varosbol, csak a hostelunket, de egyik onkentes tarsammal (aki Argentin) kitalaltuk, hogy elmegyunk latogatoba Quito ferfi bortonebe...!
Nagyon lelkesen nekiindultunk, vettunk par peksutit es csokoladet ajandekba, kivartuk a sort, atmasztunk a 4 vagy 5 ellenorzoponton ahol atkutattak, elvettek az ertekeinket, utlevelunk, oveket, pecseteket nyomtak rank sot egy nevet is kellett mondani kit latogatunk meg... szerencsere a mellettunk levo no megadta a ferje nevet amivel mi is bemehettunk...Csak mikor kinyitottak a cellaajtot es kb 200 latino ferfi rab allt velem szembe es nezett rajtam vegig, akiknek not latni is ritka, nemhogy szoke kekszemut...csak akkor ereztem hogy lehet hogy most tenyleg orultseget csinaltam. Ugyanis itt nem ugy van mint Europaban, hogy racs van koztetek, nincs kapcsolat es orok vesznek korbe... bemehettunk a rabok koze, kezetnyujthattunk nekik, megmutathattak a cellajukat, es barmilyen kapcsolatot teremthettunk veluk... az elso ijedtseg utan vegul mosolyogva elkezdtem beszelgetni, a tort spanyolommal, es olyan udvariasak es kedvesek voltak hogy felelem nelkul osztottam szet a sutiket, kerdeztem mindenrol ami erdekelt, es en is meseltem magamrol. Voltak rablok, gyilkosok, drogcsempeszek, emberrablok, fegyvertartok vagy szerencsetlen artatlanok akik rosszkor voltak rossz helyen (legalabbis ezt mondtak). Nem feltem kerdezni, kivancsi voltam, ok pedig meseltek, meseltek, mert valakinek el akarjak mondani... hihetetlen elmeny volt... nem mindenki, de sokan azt hiszem megtanultak ertekelni a szabadsagot. Annyit beszelgettunk veluk, hogy eszre se vettuk hogy del van, ebedido es minden ajto zarva mert az orok is elmennek enni... na akkor megint megijedtem, de mivel nem volt mas valasztasunk, ott maradtunk 1-ig, es ujabb egy orat beszelgettunk, adtak enni is (hat nem a legjobb koszt, de turheto) es ingyen fagylaltot, leultunk kozejuk es egyutt ettunk kint az udvaron a napsutesben korbeveve teglafallal es szogesdrottal.
Mondjon barki barmit, nem bantam meg hogy elmentem, sot ha tehetem, vissza is fogok menni azokhoz akik kertek, akiknek nincs csaladjuk es senkijuk aki latogassa oket, es legkozelebb etel helyett konyveket viszunk.

2013. március 21., csütörtök

Atstoppoltuk Kolumbiat!

QUE CHEVERE! ATSTOPPOLTUK KOLUMBIAT! Az orszagot ahol, (a kozvelemeny szerint) nem ismerik, veszelyes, az emberek bizalmatlanok, a kozlekedes orulet, es bolond aki stoppol.
Hat lehet hogy az vagyok, de ra kell cafolnom a kozvelemenyre... Fantasztikus 4 nap alatt atszeltuk
Kolumbiat Bogota-Melgar-Cali-Popayan-Pasto-Ipiales-Quito. 2 ejszakat toltottunk Caliban, a salsa fovarosaban, 1 ejszakat Pastoban es 1et egy kamionban XD...
Amit eddig Bogotarol irtam, es a kulonbsegekrol, az SEMMI. Csak most, hogy atkeltem az orszagon es lattam a kis falukat, varosokat, kommunakat vagy kunyhokat, az ottani embereket, hazakat es eletet, csak most ertettem meg valamennyire milyen is Kolumbia....Es imadom! Szegenyseg van, de boldogak az emberek. Nincs meleg viz, nincsenek gazdag szep hazak, lyukasak a tetok, nincsenek markas ruhak, telefonok, szamitogepek, internet, es meg sorolhatnam, de nincs kepmutatas sem. Az emberek oszintek, imadnivaloak, vendegszeretoek, es mindent megtesznek, hogy jol erezze magat az ember a hazukban. Van zene, van tanc, van csalad es baratok es boldogsag es szeretet es ez eleg.  Nagyon nagyon jo baratokat szereztem Kolumbiaban, es kivanom, hogy egyszer en is fogadhassam oket a hazamban akarhol is lesz az. Fajo szivvel hagytam el ezt az orszagot, amit a rossz hire miatt hamar megitel mindenki aki nem ismeri, pedig igazan megeri elmenni es tapasztalni milyen, en vissza fogok meg terni, mert nem lattam eleget.
A stoppolasrol.... valtozo, volt hogy 40 percet vartunk (ez volt a max) volt hogy 5 percet, volt hogy annyit sem... nem mondom hogy Kolumbiaban nehez stoppolni, inkabb azt hogy Ecuadorban KONNYU. Miota itt vagyunk 3 percnel nem tartott tovabb fuvart talalni.
Szerintem nagyon egyszeru az egesz lenyege...imadok stoppal utazni. csak pozitivnak kell lenni, es hinni benne, hogy az emberek segitenek, valaki meg fog allni, es at kell erezni a pillanatot mikor valaki megall hogy
elvigyen. Nem szabad masra gondolni, mi lesz ha nem, mi lesz ha... csak hinni kell, es elni a pillanatot, hogy itt lehetsz, hogy sut a nap (vagy esik az eso mert olyan is volt) es enekelni es mosolyogni es minden egyes autoban nem egy autot latni, hanem egy ember vagy tobb tortenetet, eletet akivel lehet hogy orakat fogsz atbeszelgeni, lehet hogy meghiv enni vagy kavezni (mert ilyen is volt nem egyszer) lehet hogy meghiv a hazaba, megadja a nevet cimet, oszinten segit es nem var semmit cserebe. Szerintem ez a szep az autostopban. Egyszer irok rola egy konyvet...mert egyaltalan nem csak a penz sporolasrol szol.
A salsarol....erdekes modon, bar nem tudok tancolni megis tobb ejszakat attancoltam sok sok latin sraccal, volt aki turelmesen tanitgatott, volt akit nem zavart hogy nem tudok, csak minel kozelebb legyunk mint a Dirty Dancingben... mindenesetre az ittenieknek a verukben van, ha szol a zene semmi nem szamit, es gond nelkul felkernek tancolni nem mint Europaban... Azert remelem hogy megtanulok hamarosan rendesen salsazni es nem csak improvizalni... :D
Par szo az utitarsamrol, Rudyrol...El Salvadori aranyos srac, USAban is elt sokat, ezert kicsit neha elojon belole az amerikai, azt nem szeretem... de jo hogy beszel spanyolul, mert bar ki tudom fejezni magam, neha a megertes nehez foleg a kulonbozo akcentusokkal... csak nem hisz elegge benne hogy sikerul amibe belekezdunk, es neha egyedul kell pozitivitast sugaroznom. De nem baj, igy is megy. :)
Ma reggel Pastobol indultunk, egeszen Ecuador hataraig elvittek, gyalogosan leptuk at a hatart, siman kiengedtek Kolumbiabol es 10 perc mulva beengedtek Ecuadorba, nem volt semmi gond, persze szerencsenk volt, nem voltak sokan es 5 perc seta utan ujra stoppoltunk Quitoig.
Meg rengeteget irhatnek, annyi minden tortent ez alatt a par nap alatt, de hiaba irok, ugysem adja vissza.... faradt vagyok, koszos (ja asszem megdontottem a koszossagi rekordom is, es a hideg vizes 1 perces zuhanyok nem sokat segitenek) es nincs mar tiszta ruham, de megerkeztem Quitoba es mindennel egyutt amit lattam, en vagyok a legboldogabb ember a Foldon.

2013. március 15., péntek

Egy mas Vilag

Huuuuu... lehetetlen leirni milyen itt.
Nagyon faradt vagyok rengeteget koncentralok egesz nap, de megeri olyan Kolumbiai kifejezeseket tanultam hogy jajj... A blog nem szeret engem, nem birom megnyitni a sajat bejegyzeseim se a kommenteket, de majd talan egy masik geprol menni fog....

Szoval... Sikeresen belevetettem magam Bogota felfedezesebe, sok uj barat, sok uj kifejezes, sok spanyol, sok seta, sok zold, sok termeszet, hatalmas hegyek, RENGETEG auto, es RENGETEG ember, finom sorok, jo zenek, hihetetlenul zsufolt tomegkozlekedes, sok kultura, finom kajak, es sok sok sok kulonbseg... marmint ahhoz kepest amit eddig ismertem...
Eloszor is nem ertettem miert bamulnak meg az emberek az utcan a buszon es mindenhol... aztan elmagyaraztak hogy en mennyire kulonbozo vagyok a kek szememmel es szokes hajammal... hat en ebben nem hiszek, nagyon is olyan vagyok mint a helyiek, tok beolvadtam, nem viszek semmit magammal se kamera se taska csak a cipomben van par peso (kanapeszorfoseim tanacsara, igy nincs mit ellopni rolam) max a szemem szine log ki, de nagyon fura, en szeretek az emberek szemebe nezni es mosolyogni, es itt sokszor tobben es jobban viszonozzak mint amire szamitok... :D
Az ido gyonyoru, sut a nap, meleg van....aztan neha jon egy zivatar ami nagyon heves (be kell szereznem egy esokabatot) de hamar vege van, addig meg siman beulunk egy cervezara vagy egy jooo Kolumbiai kavera (mert itt a legjobb a kave). :)
A varos egyebkent nagyon szep, es a helyiek kedvesek, pentek este elvisznek bulizni es megtanitanak Salsazni, mert anelkul nem is lehetek itt, Latin Amerikaban. :)
Hmmm... a biztonsagrol..hihetetlen hogy mennyire veszelyesnek allitjak be a varost (sot az orszagot) meg a
helyiek is, pedig mindenhol rendorok, katonak, security-k maszkalnak, mindenhol atkutatjak a taskakat stb, de meg igy is mindenki a lelkemre kototte hogy ne maszkaljak egyedul, foleg ne este, foleg ne kihalt utcakon.
Ami meg nagyon fura, hogy az emberek MINDENT el akarnak adni. De mindent arulnak, az utcan nem csak a mindenfele kajat, piat, (ja a vizet is venni kell) ekszereket, ruhakat, szemuvegeket, kacatokat, vasdarabokat, rongyokat, ismeretlen eredetu szereket es jatekokat, allatokat, es szolgaltatasokat, de pl PERCEKET a telefonon (itt ez van public phone helyett) vagy egy szal cigit, egy szelet gyumolcsot vagy 1 pohar vizet. Semmi nincs ingyen, de szerencsre nem is draga. (1 sor pl 2200 Peso) Es 1 dollar az 1700 Peso.
Szoval zajlik az elet, ma este meg Bogota, es holnap reggel indulas Caliba, a salsa fovarosaba, nagy kihivas lesz elstoppolni 1 nap alatt, aztan onnan Ipialesbe ahol at a hataron es keddig megerkezni Quitoba... de szeretjuk a kihivasokat. :P

2013. március 13., szerda

Bogota, Kolumbia

Epsegben megerkeztem Kolumbiaba, a friss pecset es imigracios papir az utlevelemben, nehany peso a zsebemben, van hol aludnom, bar az utolso pillanatig nem volt biztos de ezt nem mondtam senkinek (bocsi anya) hogy ne aggodjatok :D
Nagyon faradt vagyok, de boldog. Megint atallitottam az oram, es ezuttal az ido es a magassag is sokat valtozott. 2600 meteren vagyok, a vilag 3-adik legmagasabb fovarosaban, minden zold, sok a fa, nem kell kabat es sapka, es latni a NAPOT, bar az esos evszakban vagyunk ma nem esett.
Ittunk egy jooo Kolumbiai kavet cukornad cukorral es Arepat ettem, ami nagyon finom valami kerek sajtos ize, szerintem ez a ketto mentett meg attol h elaludjak es a nyomas miatti fejfajas is valahogy elkerult... nem gyozom felfedezni a sok kulonbseget, igy Kanada es USA utan eleg fura. De tetszik, sok az energia, foleg pozitiv :)
Az ut is rendben volt, Floridaban szalltam at, vakito napsutesben, es a kb 8 ellenorzo pontbol csak 3-4szer csodalkoztak ra a Magyar utlevelemre... csak enni nem adtak, peig remeltem hogy olyan ingyen lakoma lesz a gepen mint Montrealba jovet... de kibirtam estig es egy jo Buritoval unnepeltem meg az erkezesem Bogotaba. Most pedig latin zenet hallgatunk es felig spanyolul felig angolul beszelgetunk a szallasadoimmal, akik torzsgyokeres Kolumbiaiak, es rengeteg jo tanaccsal latnak el. LUCKY GIRL.

2013. március 10., vasárnap

Latin Washington

Jajjj masnapos vagyok :/
Tegnap este erkezten Washingtonba, es rogton el is jottunk Marylandbe az uj El Salvadori baratommal, miutan Mexikoi kajat ettunk es itthon bemutatott az 5 tesojanak, majd atmentunk a Guatemalai barathoz akinel sort ittunk spanyol focimeccset neztunk es elovettem hires spanyoltudasom...
Ezutan pedig atmentunk a Latin buliba, egy masik Latin barathoz, hatalmas osszejovetel volt mindenki spanyolul beszelt es Kozepamerikabol jott. Rengeteg ember kis helyen, hihetetlen mennyisegu kaja (szamomra gyakran ismeretlen) de sajnos nem maradt hely mindet megkostolni... a zene nagyon tetszett, a 3ik vodka utan tancoltunk is kicsit...es persze a spanyol is jobban ment, olyan jot tarsalogtam mindenkivel, neha csak bologattam de nagyon meggyozo lehettem, ugyanis az este vegere mikor mindenki kidolt, csak en es kb 5-6 Latin srac maradt ebren es azt vettem eszre hogy beszelgetunk, es iszunk... valoszinuleg ez a masnapossagom oka, es a hazautat meg nem irom le, nem publikus :D
Most osszeszedem magam es irany Washington CD!!!

2013. március 7., csütörtök

Kicsi a vilag

A 4 kalandor es a Bika a Wall Streeten
Jello a World Trade Center emlekparkban közép

New York vgy mi

Let's backpack New York!

A mai nap is tartalmasabb volt, mint amit igy hajnali fel 2-kor le tudok irni, ugyhogy csak roviden, Central Park, Empire State Building, New York hires HUNGARIAN PASTRY-je, ahol Turosretest ettem, soksok seta, rohanas (marmint nem mi, hanem a New Yorkiak), nevetesek, 5th Avenue, szeles ido, sarga taxik, es este Time Square... amit meg sem probalok leirni majd talan a fotok segitenek... es a Time Squarre beszeltuk
2 jobarat az Empire State Buildingen
meg a talalkozot egy regi barattal akit meg 2 eve Barcelonaban ismertem meg, es hihetetlennek talaltuk, hogy most ismet talalkozunk itt, New Yorkban. Nem mellesleg tobbszoros karate vilagbajnok a srac es egy 3 eves szerzodese van az USAval ezert van New Yorkban. Ragaszkodott hozza, hogy meghivjon minket enni, de valami olyan etterembe mentunk, hogy nem is ertettem hogy engedtek be a szakadt nadragommal, bakancsommal es a szines pompomos sapkammal meg a nehany raszta tinccsel a hajamban... es szerintem kb annyi penzert ettunk mint amennyibol mi 2en Lisaval 10 napig elunk New Yorkban... meg sose lattam ilyen szep WC-t, mint ott volt.
Szoval, hat kicsi a vilag, es valahogy ismet kifogtam valakit aki mindenaron segiteni akar, szombaton kivisz a buszomhoz is! :P

2013. március 6., szerda

New York City

Igyekszem rendszeresen irni, legalabb addig amig internet kozelben vagyok, szoval olvassatok, kommenteljetek nyugodtan, es persze varom a hireket rolatok is, mert engem is erdekel mi tortenik az otthoniakkal!!!
Szoval epsegben New Yorkba erkeztunk Lisaval, es neki is alltunk meghoditani ezt a hatalmas, rohano, porgo varost... ma Manhatten-t jartuk be, a Brooklyn Bridgetol at a World Trade Center emlekparkon at le a Wall streeten, a Szabadsag szoborig (ami a hurrikan miatt meg mindig le van zarva) de van egy ingyenes hajo egy szigetre, amivel eppen a szobor mellett haladtunk el, ugyhogy ez is megvolt...Ezenkivul egy Muzeumot is megengedtunk magunknak (olyan erdekes neve volt hogy mindenkepp meg akartam nezni, es mikor odaerve kiderult hogy ingyenes, meg lelkesebben mentunk at a repuloteren levo ellenorzesnel is szigorubb ellenorzo ponton... az amerikaiak paranoiasak! A hataratkelesrol meg nem is irtam...)
Szoval a National Museum of the American Indian raebresztett sok dologra... azonkivul hogy fantasztikus kiallitasuk van kulonbozo indian nepek targyaibol, ruhaibol, fegyvereibol, ekszereibol stb. nagyon erdekes leirasok is vannak a Precolombien vagyis a Kolumbusz elotti idokrol, az Amerikai Indian bennszulottek eleterol, majd ellenallasarol, mikor el akartak szakitani oket, es megmagyarazni `legal low`alatt azt ami szamukra a kulturajuk eltorleset jelentette...hihetetlen mennyi minden van, amirol nem tanulunk az iskolaban, pedig neha tanulsagosabb... Quebecben is sokat tanultam az authocton oslakosokrol, kulturajarol, nyelvukrol, es azt hiszem ez egy olyan tema amirol meg oldalakat irhatnek....
A lenyeg hogy ma, miutan egesz nap eleve nagyon picinek ereztem magam a hatalmas felhokarcolok, rohano emberek, gigantikus hidak, epuletek es vegtelen mennyisegu fast foodok kozott, meg arra is radobbentem mennyire keves az ido es a lehetoseg egy eletben ahhoz, hogy ennyire sok sok kulonbozo (letezo vagy mar kihalt esetleg kihalo felben levo) nep kulturajat, tortenelmet megertsuk megismerjuk vagy egyaltalan csak megnezzuk... azert persze meg fogom probalni, alig varom hogy belevagjak a Quechua tanulasba, roluk is volt par Inca maradvany itt New Yorkban a muzeumban... :)
A nap zarasakent, ha mar kulonbozo kulturakrol van szo, elmentunk China town-ba (ahol kb hihetetlen modon de osszefutottam 2 ismerossel akik couchsurfereim voltak Montrealban) kinait ettunk, a szerencsesutim azt mondta `Human rights: Know Them, Demand Them, Defend them!`
Central Park, a hely ahol lelottek Jonh Lennont.
Jello a viziloval

Faraszto, de tartalmas es boldog nap volt. :)

2013. március 5., kedd

Nem adom fel!

Na azt hiszem megtalaltam a blogom amit tegnap ejjel krealtam, kis segitseggel ugyan.....de mint kiderult, tobbszor is regisztraltam es mindig rosszba leptem be aztan csodalkoztam, hogy nincs is blog...de most akkor jo. :D
Szoval akit erdekel olvassa, elsosorban Nektek irom nem magamnak, mert van egy naplom is amibe beleirok mindent, ide pedig nyilvan nem fogok... de annyi szemrehanyast kaptam amiert nem osztom meg a naplomat, hogy akkor most megprobalom a blogot, foleg idosporolas celjabol, mert bar nagyon jol esik ha sokan irnak hogy mi van velem, es imadlak titeket, de nem lesz idom mindenkinek valaszolni, foleg ha vhol delamerikaban leszek egy farmon vagy az Amazonaszban.....egyebkent nem nagyon ertem ki lathatja ezt, es ki kommentelheti es hogy tudom ezt szabalyozni, ugyhogy ha valaki ert hozza felvilagosithatna...
Ha csak nehany kovetoje lesz, az se baj, lehet hogy egyszer az unokaimnak majd felolvasom es mar azert megerte...
Ugyhogy remelem nem lesz unalmas, es varom a kritikakat, kommenteket, tanacsokat, velemenyeket...!

PS: tudom Dave, hogy az angol lenne talan a kozos nyelv, de sok magyar ismerosom nem beszel angolul, foleg pedig az a baj, hogy en nem tudom kifejezni magam eleg...melyen.

Pelda erre, es itt akkor kicsit elmenybeszamolot is irok, hogy ma mikor Bostonbol New Yorkba utaztunk, a buszon megismerkedtem egy Jamaicai rasztafarival, aki eloszor csak mellem akart ulni, aztan vegul vegigbeszelgettuk a 4 oras buszutat....nagyon erdekes szemely, nem o az elso rasztafari akivel talalkozom es melyebben beszelek (hanem a masodik) de szeretem a Jamaicai filozofiat, es imadom hallgatni milyen ott...(foleg ha meg is hivnak :P) es persze neki is tetszett az eletszemleletem es a nomad eletmodom. Csak az angol jajj.... jo igaz hogy nagyon fura akcentussal beszelt es valoszinuleg nagyon be is volt tepve, de akkor is rossz erzes volt hogy sokszor vissza kellett kerdeznem, mert nem ertettem mit mond, es mikor vmi melyebb gondolatot akartam volna szepen megfogalmazni, nekem is keresnem kellett a szavakat... Na mindegy most USA, lesz alkalmam gyakorolni, sot ugytunik viszont latjuk az uj baratot is, nagyon szeretne segiteni New York megismereseben...
Keso este ertunk ide, sok sarga taxi, hatalmas epuletek, tomott metro, es nehez backpack, eddig csak ennyit erzekeltem, de majd honap...

2013. március 4., hétfő

Tul bonyolult!!!

Egyetlen huseges utitarsam: Jello
Haho...
Na most megprobalok Blogot irni, fogalmam sincs mi hol van, regisztralni is alig tudtam, nem tudom bele jovok-e majd, es lesz e idom rendszeresen irni, de megprobalom, mert szeretek irni, es elni es remelem mindenkit motivalok vele.. :)
Szoval eppen ejszaka van itt Bostonban vagyok kb 6 ember alszik korulottem, de en kitartoan logok a neten, hogy hirt adjak magamrol... Tegnap indultam Montrealbol, ahol kb 4 honapig eltem, dolgoztam, felfuggesztve a nomad eletmodom, ami mar nagyon hianyzott, ugyhogy vegul marcius elejen elbucsuztam mindenkitol, mindentol, fogtam a hatizsakom, es indulas... Boston utan New York, aztan Washington DC majd repulok Kolumbiaba es ha minden jol megy Latin Amerika korut lesz belole...