2013. április 26., péntek

Tervek nelkul

Par napja elhagytam Quitot, ismet bucsut mondtam sok elmenynek, sok szeretett embernek, helynek, emleknek es bar faj a szivem, ismet tudom hogy van meg egy hely a vilagban ahova barmikor visszaterhetek mert van ott is egy csaladom, egy haz ahol alhatok es ehetek, es emberek akik visszavarnak, mint csaladtagot.
1 honap utan Quitoban, ismet felpakoltam a hatizsakot es nyomas Del fele....Peru, Bolivia, Chile, Argentina majd meglatjuk.... csakhogy a dolgok megvaltoztak, nem egyedul utazom, hanem egy sraccal aki bar nem hittem volna de velem jott.....o egy olyan fiu aki megtestesit mindent ami megbotrankoztatja a tarsadalmat. Nem irok rola bovebben, pont ezert.... az a keves tervem is ami volt, atalakult, azaz most mar nincsenek tervek se utvonal se uticel se ido, semmi csak megyunk, egyutt, ha kell maradunk, ha akarunk megyunk, orultek vagyunk es szabadok es zenelunk es kezmuveskedunk, utcazeneszekkel es utcai kezmuvesekkel, vagy csak mi vagy uj baratok vagy hippik vagy akarki arkarhonnan... nem tervezek, nem erdekel hova mikor erkezunk meg, Delamerika gyonyoru, es mindenhol van mit tanulnom.
Ebben a pilanatban egy olyan varosban vagyok Ecuadorban, amirol eddig azt se tudtam hogy letezik, Riobamba... elotte az Amazoniai regiot fedeztuk fel, leirhatatlanul szep majd talan a kepek meselnek... es ma delutan kimegyunk az orszagutra es stoppulunk Cuencaig....vagy nem... vagy mashova...
Szoval valtoznak a dolgok, de most igy vagyok boldog...


2013. április 8., hétfő

La Playa

Jajj annyi minden tortent, es annyi elmeny es hely es ember es minden uj, es lehetetlen mindent leirni... ezert megprobalok kiragadni nehany pillanatot, de olyant ami fontos nekem, nem feltetlenul kulcsfontossagu, hanem amit nem fogok elfelejteni ebbol az utazasbol melynek utvonala Quito-Canoa-Jipijapa-Porto Lopez-Montañita-Quito, a Csendes Ocean legszebb partjai, amikrol itt mindenki beszel es almodozik.... nem veletlen.
Szoval mindig emlekezni fogok ra....
-Amikor eloszor belerohantunk a Csendes Ocean vizebe (Husvet Hetfon, a locsolas jutott eszembe) es a hatalmas hullamok kozt nevetve es csodalkozva neztem a szorfosoket, akik mint a filmekben legyoztek a hullamot egy szorfdeszkaval...WOW (persze kesobb velem is kiprobaltattak es akkor csodalkoztam el igazan mennyire nehez is...)



- Vagy amikor tuzet raktunk a parton Canoaban, boroztunk, gitaroztunk, egyre tobb helyi vagy utazo ult a tuzunk kore, mikor elfogyott a fa valaki felaldozott egy asztalt, aztan boroztunk es beszelgettunk es nevettunk
es ejjel meztelenul furodtunk az Oceanban...
- Vagy amikor a satorban a sracokkal parnacsataztunk bar parna nem volt csak ruhak vagy torolkozok...
- Vagy amikor halaszoktol olcson beszerzett tengergyumolcseit foztunk Mexikoi modra, mert egyedul a Mexikoi baratnak volt fogalma hogyan keszitsuk el vegul finom lett, de nehezen tudtam ravenni magam hogy a fogammal roppantsam ossze szegeny rak ollojat...
- Vagy amikor Porto Lopezban a csillagos eg alatt aludtunk az Oceanparton az elso buszig (amit persze lekestunk) es valamilyen okbol a helyi koborkutyak korenktelepedtek es egesz ejjel oriztek minket, vedtek, ahanyszor valaki kozelebb jott ugattak (nem mintha lett volna mit ellopni hisz csak halozsakunk volt, a hatizsakot egy kedves boltosnal hagytuk).
- Vagy amikor Montañitaba erve meg kellett keresnunk a legolcsobb kempinget (1$) ugyanis osszeteve is alig maradt penzunk visszajutni Quitoba...es azt hiszem a "furdoszobara" is mindig emlekezni fogok ebben a bizonyos kempingben, ami inkabb egy haz udvara volt, egy slaggal ellatva...
- Vagy amikor megismerkedtem a Karibi raszta kezmuves sraccal es a parton ulve ejjel rumot ittunk mig rendbe hozta szegeny elgyotort raszta tincsemet, es spanyolul beszelgettunk a vilagrol es arrol mennyire nem fontos mindaz amit fontosnak tartunk... meg masrol, es mast de az nem publikus. :D
-Vagy amikor a homokban salsat tancoltunk es felvaltva tanitgatott a kolumbiai es a mexikoi barat, es ugy
ereztem semmi koze egymashoz a 2 tancnak pedig mindketto salsa volt, mindenesetre nem zavart, csak tancoltam es tancoltam....
-Vagy amikor hazafele stoppal hamarabb Porto Lopezba ertunk es maradt 1 utolso orank az ejjeli buszig es 4 dollarunk, amibol kifert 3 sor, es pont naplemente volt....akkor azt hiszem bar nem maradt 1 centem se, gazdagabbnak ereztem magam mint valaha... a Csendes Ocean partjan, jo baratokkal az oldalamon, lebarnulva, sok elmennyel, hideg sorrel es naplementevel....
- De azt se felejtem el mennyire borzasztoan kenyelmetlen, hangos, budos es zokkenokkel teli a 9 oras ejjeli busz, foleg ha a sracok 2 oldalrol dolnek feled horkolva.... de sebaj, boven megerte ez az utazas.... :)

2013. április 1., hétfő

Boldogsag

En nagyon boldog vagyok. Tegnap felmentunk az Andokba 4100 meter magasan....csak fekudtem a fuben a hegyteton a friss levegon korulottem lovak es lamak legelesztek, sutott a nap es csopogott az eso es azon elmelkedtem miert nem juthat el ide mindenki es milyen szerencses vagyok hogy en itt lehetek es mennyire gyonyoru az elet.... azt kivanom mindenkinek legyen sok ilyen pillanat az eleteben.

Ma pedig a bortonben toltottuk a napot, onkenteskedtunk a gyerekekkel egesz nap festettunk rajzoltunk jatszottunk, nagyon elfaradtunk de megerte ugy orultek nekunk es annyi energiat es jo erzest kaptam hogy neha ugy erzem szetrobbanok tole... ma este pedig utazunk es reggelre a Canoa nevu oceanpartra erunk, satrazas, gitar, jokedv, napsutes... alig varom.