2013. március 21., csütörtök

Atstoppoltuk Kolumbiat!

QUE CHEVERE! ATSTOPPOLTUK KOLUMBIAT! Az orszagot ahol, (a kozvelemeny szerint) nem ismerik, veszelyes, az emberek bizalmatlanok, a kozlekedes orulet, es bolond aki stoppol.
Hat lehet hogy az vagyok, de ra kell cafolnom a kozvelemenyre... Fantasztikus 4 nap alatt atszeltuk
Kolumbiat Bogota-Melgar-Cali-Popayan-Pasto-Ipiales-Quito. 2 ejszakat toltottunk Caliban, a salsa fovarosaban, 1 ejszakat Pastoban es 1et egy kamionban XD...
Amit eddig Bogotarol irtam, es a kulonbsegekrol, az SEMMI. Csak most, hogy atkeltem az orszagon es lattam a kis falukat, varosokat, kommunakat vagy kunyhokat, az ottani embereket, hazakat es eletet, csak most ertettem meg valamennyire milyen is Kolumbia....Es imadom! Szegenyseg van, de boldogak az emberek. Nincs meleg viz, nincsenek gazdag szep hazak, lyukasak a tetok, nincsenek markas ruhak, telefonok, szamitogepek, internet, es meg sorolhatnam, de nincs kepmutatas sem. Az emberek oszintek, imadnivaloak, vendegszeretoek, es mindent megtesznek, hogy jol erezze magat az ember a hazukban. Van zene, van tanc, van csalad es baratok es boldogsag es szeretet es ez eleg.  Nagyon nagyon jo baratokat szereztem Kolumbiaban, es kivanom, hogy egyszer en is fogadhassam oket a hazamban akarhol is lesz az. Fajo szivvel hagytam el ezt az orszagot, amit a rossz hire miatt hamar megitel mindenki aki nem ismeri, pedig igazan megeri elmenni es tapasztalni milyen, en vissza fogok meg terni, mert nem lattam eleget.
A stoppolasrol.... valtozo, volt hogy 40 percet vartunk (ez volt a max) volt hogy 5 percet, volt hogy annyit sem... nem mondom hogy Kolumbiaban nehez stoppolni, inkabb azt hogy Ecuadorban KONNYU. Miota itt vagyunk 3 percnel nem tartott tovabb fuvart talalni.
Szerintem nagyon egyszeru az egesz lenyege...imadok stoppal utazni. csak pozitivnak kell lenni, es hinni benne, hogy az emberek segitenek, valaki meg fog allni, es at kell erezni a pillanatot mikor valaki megall hogy
elvigyen. Nem szabad masra gondolni, mi lesz ha nem, mi lesz ha... csak hinni kell, es elni a pillanatot, hogy itt lehetsz, hogy sut a nap (vagy esik az eso mert olyan is volt) es enekelni es mosolyogni es minden egyes autoban nem egy autot latni, hanem egy ember vagy tobb tortenetet, eletet akivel lehet hogy orakat fogsz atbeszelgeni, lehet hogy meghiv enni vagy kavezni (mert ilyen is volt nem egyszer) lehet hogy meghiv a hazaba, megadja a nevet cimet, oszinten segit es nem var semmit cserebe. Szerintem ez a szep az autostopban. Egyszer irok rola egy konyvet...mert egyaltalan nem csak a penz sporolasrol szol.
A salsarol....erdekes modon, bar nem tudok tancolni megis tobb ejszakat attancoltam sok sok latin sraccal, volt aki turelmesen tanitgatott, volt akit nem zavart hogy nem tudok, csak minel kozelebb legyunk mint a Dirty Dancingben... mindenesetre az ittenieknek a verukben van, ha szol a zene semmi nem szamit, es gond nelkul felkernek tancolni nem mint Europaban... Azert remelem hogy megtanulok hamarosan rendesen salsazni es nem csak improvizalni... :D
Par szo az utitarsamrol, Rudyrol...El Salvadori aranyos srac, USAban is elt sokat, ezert kicsit neha elojon belole az amerikai, azt nem szeretem... de jo hogy beszel spanyolul, mert bar ki tudom fejezni magam, neha a megertes nehez foleg a kulonbozo akcentusokkal... csak nem hisz elegge benne hogy sikerul amibe belekezdunk, es neha egyedul kell pozitivitast sugaroznom. De nem baj, igy is megy. :)
Ma reggel Pastobol indultunk, egeszen Ecuador hataraig elvittek, gyalogosan leptuk at a hatart, siman kiengedtek Kolumbiabol es 10 perc mulva beengedtek Ecuadorba, nem volt semmi gond, persze szerencsenk volt, nem voltak sokan es 5 perc seta utan ujra stoppoltunk Quitoig.
Meg rengeteget irhatnek, annyi minden tortent ez alatt a par nap alatt, de hiaba irok, ugysem adja vissza.... faradt vagyok, koszos (ja asszem megdontottem a koszossagi rekordom is, es a hideg vizes 1 perces zuhanyok nem sokat segitenek) es nincs mar tiszta ruham, de megerkeztem Quitoba es mindennel egyutt amit lattam, en vagyok a legboldogabb ember a Foldon.

7 megjegyzés:

  1. Remélem nem a kosz tesz boldoggá. A hírek amik eljutnak hozzánk a messzi földrészekről tudjuk, hogy nem minden igaz.Köztudott, hogy a rossz hír gyorsabban terjed. De ! Félelmet kelt bennem az a világnézet, hogy mindenki jót akar. Féltelek, hogy egyszer arcul csap az élet.Félek, hogy elalszik benned az óvatosság, és kihasználják a nyíltságodat. A tánc tudtam, hogy nem lesz neked probléma, gondolom az ottani salsa-nak nincs sok köze ahhoz amit itt Európában (vagy inkább a Balkánon) annak neveznek. Az a Rudy gyerek gondolom nem tudja hova tenni a temperamentumodat, meg a naiv mindenkiben bízó világnézetedet. Remélem sokáig lesz útitársad, talán visszafog egy kicsit. És mosakodj meg szappannal. Oda nem kellhet túl sok ruházat...

    VálaszTörlés
  2. húúúú, Mester, csak így tovább! Táncolj sokat, és írd meg a könyvedet a stoppolásról .XD
    Nagyon örülök, hogy ennyire jól érzed magadat! :)
    Tudod már h meddig maradsz, és h merre tovább?
    Vigyázz magadra nagyon! Sokat gondolok rád! pussz :)

    VálaszTörlés
  3. Az utolsó mondat a lényeg! (laca)

    VálaszTörlés
  4. Egy tortenet a zuhanyrol es a vendegszeretetrol ha mar ennyire ez erdekel anya...
    Pastoba ertunk vmikor hajnalban (ez egy falu Kolumbiaban kozel a hatarhoz) es mivel kimerultek ehesek es budosek voltunk az egesz ejjeli kamionban zotykolodestol (ez az egyik legkalandosabb elmenyem 8 ora egy tomott gazolaj szallito kamionban fenn a hegyekben ejjel) felhivtuk az egyik kanapeszorfosunk baratjanak baratjat, aki befogadott 1 ejszakara.... csakhogy annyira veszelyes reszen lakott hogy mikor a backpackekkel leszalltunk a buszrol es a megbeszelt helyen vartuk a sracot, kb 5 ember futott korenk ijedt arccal hogy nehogy itt varjunk mert hamarosan kirabolnak minket olyan veszelyes itt, es bevittek a legkozelebbi zarhato helyre (egy temetobe) ahonnan kesobb kocsival elvittek a barat hazaig, na ennyire feltenek es vigyaznak rank!
    Ez a draga ember es a csaladja, aki ismeretlenul befogadott minket nagyon elgondolkoztattak. Igazan osszetakolt hazikoban laktunk egyutt sok sok emberrel, gyerekek, allatok, bogarak, beesett az eso es fold volt a padlo de nagyon boldog voltam, mert ez mas volt mint a kanapeszorf fogalmuk sem volt mit kene kezdeni 2 utazoval, epp ezert mindent megtettek hogy jol erezzuk magunkat, regota nem ettem ilyen finom es RENGETEG etelt, hust, rizst, platanot, tinto kavet, es tropusi gyumolcsoket, es a gyerekek imadtak a szoke hajam meg a fura akcentusom miatt annyi szeretetet ereztem mikor a 2 napi nem alvas utan kimerulve 3-4 kolumbiai kisgyerek bujt hozzam es ugy aludtunk... na de vissza a zuhanyra. a draga anyuka nagy buszken mondta hogy van melegviz, es nyugodtan hasznaljuk, es ne feljunk hogy a kutya neha be akar ugrani az ablakon, de ha elbarikadozza az ablakot nem jon be feny es nem latunk, mert lampa nincs mert az elektromossag csinalja a megelvizet es adott egy madzagot is hogy be tudjam zarni az ajtot.
    Rudy ment eloszor es eleg sapadtan jott ki es magyarazta el hogy jobb ha lehajolva vagy guggolva zuhanyzok nehogy hozzaerjek a "zuhanyrozsahoz" ami egy ronggyal felig betekert elektromos dolog volt ami raz ha hozzaersz es Rudyt meg is razta az aram (nem veszelyesen de ijeszto volt) :D Egyebkent a viz nem volt melegebb mint ott ahol azt mondtak nincs melegviz, szoval 2 perc alatt lezavartam a hajmosast ismet elhalasztva.. :D
    Vicces sztori de ennek ellenere azt kivanom barcsak mindenkinek ilyen zuhanya lenne, de ilyen jo szivvel tudna megosztani azt a keveset is amilye van.

    VálaszTörlés
  5. Hát, az ilyen kalandokról mondják, hogy tanítják az életet. Csak szerintem ezt azért élvezed, mert nem élsz benne. Vagy megvan benned a tudat, hogy neked van hová visszamenned, ebből a miliőből. Ugyanakkor igazat adok neked, hogy sokan itthon át sem tudják érezni, hogy amiért sírunk, átkozódunk, szidjuk a kormányt a bankot a politikát stb, - mennyivel jobban élnek még így is, mint azok akikkel Te találkozol. És ők boldogok az igénytelenségükben és tudatlanságukban, míg mi itt stresszbe kergetjük magunkat attól, hogy nincs még többre pénz, még egy autó, még egy lakás, még még még. "Érzem amit érzel, látom amit látsz" "Mégis másképp értem, mint amit te vársz" Ez egy idézet a klasszikusoktól :-) (LGT) .

    VálaszTörlés
  6. **************** ENGLISH ********************

    We hitchhiked across Colombia!

    QUE CHEVERE! WE HITCHHIKED ACROSS COLOMBIA! The country that is (as public opinion has it) unknown, dangerous, the people are mistrustful, getting around is crazy, and any hitchhiker is a fool. I might be, but I must disprove the public opinion... In a fantastic 4 days we traversed Colombia following this route: Bogota – Melgar – Cali – Popayan – Pasto – Ipiales – Quito. We spent 2 nights in Cali, the salsa capital, 1 night in Pasto and 1 in a truck XD...
    What I've written about Bogota and the differences, that's NOTHING. Only now that I crossed the country and saw the little villages, towns, communes or huts, the people who live there, the houses and life, only now have I understood Colombia to a certain extent... And I'm loving it! There's poverty, but the people are happy. There's no hot water, no nice houses of the rich, the roofs have holes in them, no brand clothes, phones, computers, internet, and I could go on, but there is also no hypocrisy. People are honest, lovely, hospitable and will do everything for their guest to have a good time in their home. There's music, there's dance, there's family and friends and happiness and love and that's sufficient. I've made some very good friends in Colombia, and I wish I could receive them in return in my house, wherever that might be. It is with a heavy heart that I'm leaving this country that is judges so easily for its reputation by everyone who hasn't visited,but it's really worth going there and experiencing what it's like; I will be back because I haven't seen enough.
    About hitchhiking... it depends, on one occasion we waited 40 minutes (that was the most), on another 5 minutes, and sometimes not even that long... I'm not saying it's hard to hitchhike in Colombia, I'm saying in Ecuador it's EASY. We never had to wait more than 3 minutes for a ride since we're here.

    VálaszTörlés
  7. **************** ENGLISH ********************
    I think the essence of it all is very simple... I love hitchhiking. One only has to think positive and believe that people will help, somebody will stop, and one has to be present in the moment when somebody stops to offer a ride. One must not think about anything else, what if not, what if... you just have to believe, and live the moment that you are here, that the sun is shining (or it's raining, we've had some of that as well) and sing and smile and in each car to see not only a car, but the story, the life of one or several persons with whom you might converse for hours, they might invite you to a meal or a coffee (because we've had some of that, more than once), they might invite you to their house, give you their name and address, help you honestly and expect nothing in return. I think that's what nice about hitchhiking. I'll write a book on it sometime... because it's not only about saving money.
    About salsa... interestingly, although I cannot dance, I've danced through several nights with lot of latino guys, some kept teaching me patiently, some didn't care I couldn't follow, just wanted to be as close as possible, like in Dirty Dancing... anyhow, the locals have it in their blood, if the music is on nothing matters, and they don't hesitate to ask one out to dance, unlike in Europe... But I hope I'll learn proper salsa soon and go beyond improvising... :D
    A couple of words about my travel-mate Rudy... He's from El Salvador, he's a nice guy, also lived in the U.S. extensively, and sometimes the American in him surfaces, which I don't like... but it's good that he speaks Spanish, because although I can express myself well, comprehension is sometimes hard with all the different dialects... the only thing is he doesn't believe enough that we will succeed in whatever we set out to do, and sometimes I'm the only one to transmit some positivity. But no problem, it still works. :)
    This morning we left Pasto, we had a ride right to the Ecuador border, we crossed the border on foot, they let us out of Colombia without a glitch and in 10 minutes we were let into Ecuador, there were no problems whatsoever, of course we were lucky, there were only a few people and after 5 minutes of walking we were already hitchhiking towards Quito.
    I could go on and write much more, so many things have happened in these couple of days, but I'm writing in vain, I cannot describe it all... I'm tired and dirty (oh I must have broken my dirty record, and 1-minute cold showers are not much help), and I have no more clean clothes, but I arrived in Quito and with everything I've seen, I am the happiest person on Earth.

    VálaszTörlés