Orosz kocsmatúra és bepillantás az orosz gasztronómiába.

Érdekes élményben volt részem a hétvégén. Mondhatni, belekóstoltam az orosz éjszakába. Azt hiszem sikerült nagyon autentikus élményt szereznem, mint kiderült a helyi « Volga » nevű focicsapat hű szurkolóival kocsmatúráztam Nijni Novgorodban.

 

Minden egy esti sétának indult az egyik kanapészörfös sráccal, aki elhatározta, hogy megmutatja a város olyan részeit ahol még nem voltam. Beszélgettünk, sétáltunk aztán gondoltuk beülünk egy sörre meg én enni is szerettem volna valamit, elővigyázatosságból, ha mégis igaz lenne a sztereotípia, hogy vodkát kell inni ha túl hideg van kint este. A kanapészörfösöm azt mondta ez csak mendemonda, mint a balalajka vagy a medvék. Egyszercsak felbukkant két barátja, akik persze csatlakoztak és együtt kiválasztották az első kocsmát ahol is az első kézműves sört fogyasztottuk el. Mikor megállapodtak, elindultunk, mondván, gyalog megyünk nincs messze. Hát… 30 perc volt gyalog ! Azt kell, hogy mondjam, az orosz kocsmatúra elég egészséges, mivel minden kocsma között egy csomót kell a hidegben gyalogolni, így egyrészt rengeteg kilómétert tudhattunk magunk mögött az est végére, másrészt pedig a hideg azért egy kicsit kijózanított… engem legalábbis.

Kremlin a lemenő nap fényében

Mikor megérkeztünk az első kocsmába, én konkrétan nem éreztem az ujjaim se a kezemen se a lábamon és a fülemet sem, annyira átfagytam. A folyó mellett hidegebb van, mert a szél is fúj. Na ezt gyorsan orvosoltuk egy jó orosz sörrel, őszintén szólva egy csomó félét kipróbáltam, de a nevükre nem igazán emlékszem. Azt elmondhatom, hogy az oroszok szeretik a kézműves söröket, és a kocsmákban ahol voltunk hatalmas választék volt sörből. Ittam világosat, barnát, félbarnát, szűrtet, szűretlent, legközelebb majd jobban odafigyelek a nevekre. De most inkább arra figyeltem, hogy kb tudjam követni az orosz beszédet, mert ahhoz képest, hogy az elején megbeszéltük, hogy angolul fogunk beszélni, sokszor átváltott a nyelv oroszra. Aztán 2-3 sör után egyre folyékonyabban beszéltek a fiúk angolul én meg oroszul és már nem volt akadálya a kommunikációnak. Jól elvertem őket csocsóban, pedig nem vagyok egy profi benne, de a srácok hiába imádják a focit, csocsózni nem tudtak. :P Majd a következő kocsma fele felcsendültek a fociindulók is, mint kiderült a srácok egy csomó nyelven tudnak fociindulókat énekelni, különösen németül, mivel a Bayernnek szurkolnak. Aztán a következő kocsma után jöttek a fura élmények, mivel a kanapésom két haverja összeverekedett, többször nekiálltak boxolni az utcán. A kanapészörfösöm mondta, hogy ez normális, náluk mikor isznak a barátok verekednek, ez csak olyan vicc féle szórakozás. Hát gondoltam, ez van, nálunk is előfordul, hogy a fiúk viccből bunyóznak mikor isznak… Aztán azt vettem észre, hogy egyre jobban összeverekednek, míg végül püfölik egymást aztán minden tiszta vér… Az egyik srácnak elkezdett vérezni az orra és kb 10 percen át csillagokat látott, mert a másik úgy behúzott neki. Kérdeztem, ez is normális-e és azt mondták igen. Egy kis tócsa vér keletkezett az utcán, ami hamar meg is fagyott utána. Aztán pár zsepit tömött az orrába és folytatódott a kocsmatúra a következő helyre. Azért én nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira megszokott, de a srácok ugyanúgy énekelték tovább a fociindulókat. Újabb kulturális különbség. 

Éjjel a város

Mikor megtudták, hogy fázom az úton a következő « közeli » kocsmáig, az a bizonyos mendemonda, hogy a hideg ellen vodkát kell inni valósággá vált, és bátorítottak, hogy vodkázzunk, de erre szerencsére végül nem került sor. Ezekután még sokat beszélgettünk, irodalomról, politikáról, utazásokról és annyira rendesek voltak, hogy a végén hazakísértek a koleszba, amin eléggé meglepődtem, ugyanis kb 45 perc volt gyalog, azaz nekik oda-vissza másfél óra. De nagy szerencse, hogy elkísértek, mert a kolesz ajtaja hajnali 3-kor zárva volt. Felfedeztük egy cetlin, hogy fel kell hívni egy telefonszámot, ahhoz, hogy az éjszakai portás kinyissa. Csakhogy nekem nincsen orosz sim kártyám a másikon pedig nincsen valamiért térerő Oroszországban. De szerencsére velem volt a 3 Volga drukker, akik felhívták a számot, így bejutottam a koleszba. 😊 Nagyon jó este volt és még mindig imádom az oroszokat. És meghívtak egy orosz szülinapi buliba a jövő hétvégén, kiváncsi vagyok milyen lesz. 

Hering és Kávé

Egy másik este pedig elvittek az oroszok Nijni legnépszerűbb bárjába, a « Hering és Kávé »-ba (« сельдь и кофе »). Na mondjuk nem ettem heringet és nem kávét ittam, hanem sört, az egyetlen orosz sört ami volt, ugyanis a sörök nagyrésze európai import. Főleg német, belga, cseh söröket árulnak, de én inkább egy helyi világosat próbáltam ki és nem bántam meg. A kaját viszont annál inkább, ugyanis valami nagyon fura ételt sikerült kipróbálnom. Azt kértem valami tipikus helyi kaját tanácsoljanak, és az orosz barátnőm tanácsára hallgatva, rendeltem valmiféle leves és főzelék közti állagú barnás dolgot. Valójában barna kása volt, valami fehérrel összekeverve – gyanítom tejföl – és benne gomba meg kapor. A kapor ízét még éreztem is, de gombának nyomát sem láttam, helyette eszküszöm tiszta szalonna íze volt azoknak a barnás daraboknak, de a legszokatlanabb az volt, hogy az egész recsegett a fogam alatt, mint a homok. Hát ezt is felfedeztem, de nem lesz a kedvenc kajám, azt hiszem.

Tudom sötét, de ez volt az a tejfölös-kapros-gombás kása.

Ugyanaznap este ültem először taxiban Oroszországban, mivel már hajnali 1 fele járt az idő. Az orosz barátnőm tanácsára taxival mentem haza, itt ugyanis elég olcsó a taxi kb 1 és 3 euró között van a városon belül. Egy nem túl barátságos üzbég sofőrrel suhantunk át a városon, az autó majd szétesett, a kanyarokban meg csikorogtak a kerekek. Gondolom sietnek, hogy minél több utast szállítsanak és így többet keressenek. Már többen mondták, hogy sokan jönnek ide dolgozni Üzbegisztánból, Khazasztánból és Türkmenisztánból mert itt jobbak a bérek. Innen aztán küldik haza a pénzt a pénz-transfereken keresztül (Western Union stb.), ezért állnak mindig órákig a sorok a pénzváltóknál. Nem is annyira a vezetési stílusa lepett meg, ennél láttam sokkal durvábbat, hanem inkább az, amikor megállt egy számomra ismeretlen utcában egy ismeretlen ház előtt és közölte, hogy megérkeztünk. Aztán látta, hogy kikerekednek a szemeim és valami nem stimmel ezért megkérdezte, hogy nem ide akartam-e jönni. Hál’istennek már tudok annyira oroszul, hogy ezt megértsem és elmondjam a címet ahol tulajdonképpen lakom. Ekkor kiderült, hogy vagy ő nem jól írta be, vagy a barátnőm aki mondta neki a címet mikor berakott a taxiba, nem a jót adta meg. De igazából csak kb 2 utcával voltunk odébb és hamar meg is érkeztünk a jó címre. És még nem is kért többet érte, mint amiben eredetileg megállapodtak az orosz barátnőmmel aki a taxit hívta, vagyis kb 1,5 eurot. 

усадьба Рукавишниковых

a zacsik a cipőkön

Ha már az esti élményeknél tartunk, koncerten is voltam múlt vasárnap, méghozzá egy orosz filharmonikus zenekar koncertjén. Megint orosz kanapészörfösök hívtak meg. Ami először is lenyűgözött az a terem volt. A hely neve усадьба Рукавишниковых, vagyis Rukavichnikovék Rezidenciája. Ez a Rukavichnikov egy nagyon gazdag kereskedő volt a 19-ik században és annyi pénze volt, hogy egy ilyen palotát építtetett magának (meg még többet is a városban), ami ma múzeum és koncert terem. Az oroszok pedig annyira vigyáznak rá, hogy a koncert előtt a ruhatárban mindenki kap egy kis zokni féle zacskót, amit rá kell húzni a cipőre, hogy ne koszoljuk össze a padlót. Nagyon vicces volt, ahogy mindenki ezekben a zacskókban totyogott mindenhol. :D Maga a koncert gyönyörű volt, minden dal másféle, ha tudok majd teszek fel ide egy kis részletet belőle. És a legérdekesebb számomra az a sok fura hangszer volt, amit előtte sosem láttam. Volt természetesen pár klasszikus hangszer mint a dob, a fuvola vagy a cintányér, de volt ezenkívül a híres orosz balalajka (kicsi meg nagy), voltak mindenféle csörgők, volt a « gusli », ami olyan, mint egy fekvő hárfa és gyönyörűen szól, meg volt olyan kereplő-féleség, sőt egy ilyen pattogós fa hangszer is amit a combjához csapkodott az egyik zenész. Nehéz lenne lefordítani őket magyarra, de oroszul a továbi hangszerek nevei: Домра, Клависин, Музыкальные ложки, Музыкальный треугольник, бубен, Аккордеон, свирель, трещотка, дудка és Барабаны. Fantasztikus volt, remélem le lehet játszani a részletet.

Gursli

A zenekar és a karmester

Balalajka

UHÁ Halleves.

Hogy kompenzáljam a barna kásás esetet, el kell, hogy mondjam, hogy nagyon finomakat is ettem már itt Oroszországban, méghozzá akkora egy mázlista vagyok, hogy az egyik orosz kanapészörfös barátnőm férjének van egy tengergyümölcsei étterme (Seafood restaurant), méghozzá a legjobb a városban. Na oda elvittek péntek este és egy csomó mindent megkóstoltattak velem. Először is az « Uhá » nevű Orosz halászlét, vagyis inkább hallevest. Nem hasonlít a magyar halászlére, nem piros, nincs benne pirospaprika és nem is csípős. Inkább egy húslevesre emlékeztet, csak hús helyett hal van benne. A finom fehér halon kívül volt benne krumpli, répa meg petrezselyem is. Rendeltek ezenkívül креветки-t vagyis garnélarákot, amit imádok, és itt is finom volt, viszont azért eléggé különbözött a délfrancia rákoktól. Nijni közelében nincs tengerpart, ezért minden tengeri termék importált, vagy az Orosz északi partokról hozzák, esetleg a Fekete vagy Kaszpi tengerről. Mindenesetre, talán a hideg miatt vagy nem tudom miért a rákok jóval kisebbek és jóval kevesebb a húsuk, mint a Földközi tengeri rákoknak. Viszont tele voltak ikrával, vagyis kicsi ráktojásokkal, amit viszont még sosem ettem. Most már ezt is megkóstoltam, de különösebb íz nem maradt meg bennem róluk. 

Osztriga - csúnya, de finom.

Annál inkább meglepett viszont az orosz osztrigának az íze. Azt is most ettem először, és az állaga a csigáéhoz hasonlít, nyálkás és rágós és undorító ahogy a kagylóból kieszi az ember. :D De az íze elég váratlan volt, percekig gondolkoztam mire beazonosítottam, hogy az ananász és a sárgadinnye között volt valahol az íze. Igen, lehet, hogy fura de gyümölcs íze volt az osztrigának és az étterem tulajdonos férj is megerősítette, hogy általában ez az íz dominál ennél a fajta osztrigánál. Kaptam egy csomó osztriga kagylóhéjat emlékbe, mint megtudtam, aki ért hozzá – mint a tulaj – , az a héj domborulataiból meg tudja mondani meyik tengerből való az osztriga. Ezenkívül még ettünk egy pástétom féleséget, ami heringből készült és tök fincsi volt, meg itt is volt gomba, csak nem volt szalonna íze. Az orosz férj elmagyarázta, hogy a gombát – ami Oroszországban nagyon népszerű mivel rengeteg az erdő – hónapokig áztatják különboző fűszerekkel lezárva, és utána tálalják. Itt is ropogott a fogam alatt, így már megértettem, hogy a gomba a hibás ezért a fura benyomásért ami miatt azt hiszem néha, hogy homok került a kajába. Ja, és itt is nyersen eszik a hagymát! A gombán kívül egyébként nem nagyon tanácsolnék más zöldséget eddig, sajnos szegény oroszoknál a klíma miatt minden zöldség és gyümölcs elég ízetlen, kicsi és fonnyadt. Vettem például paradicsomot, de az íze inkább a citroméhoz hasonlít, sőt az alma is nagyon savanyú. Egyedül a krumpli, a gomba meg talán a hagyma amik olyanok, mint máshol. A többiek nem túl csábítóak, ami meg igen az jó drága, mert messzi földről jött. Mondjuk nem sok gondom van ezzel, mert a koleszban tésztán, zacskós leveseken és piritóson élek, na meg ott van hétközben az egyetemi menza. Úgyhogy gondolhatjátok mekkora felüdülés volt az a Seafoodos étterem pénteken. :D 

Gomba meg nyers hagymák

Heringes pástétom

Ja, és nem iható a csapvíz. Ezt akkor tudtam meg, mikor már 3 napja ittam a csapból. Hamarosan meg is éreztem a hatásait az össze vissza tekergő gyomromon. Ekkor én is elkezdtem venni az 5 literes vizespalackot, mint a többiek a koleszban. De aztán az oroszok elmondták, hogy ők otthon nem feltétlenül veszik a vizet hanem felforralják és utána isszák meg mikor már kihűlt. Úgyhogy a múlt héten én is elkezdtem forralni a vizet, van itt a koleszban egy vízforraló. Utána kiraktam az ablakba egy lábosban kihűlni, majd feltöltöttem vele a vizespalackom. Nagyon jól működött pár napig, de aztán arra lettem figyelmes, hogy büdös a víz. Olyan alga szaga volt és egyre nehezebben tudtam meginni. Valami miatt nagyon szennyezett itt a víz és még forralás után is rossz a szaga. Most újra vettem egy vizespalackot meg egy üveg Kvaszt (erjesztett gabonaital), mert azt nagyon imádom és itt mindenhol lehet kapni. :P Na meg persze folyton teát iszom, mint az oroszok, akik szerintem kb napi 50 teát megisznak.

Kvas. Ezen élek víz helyett :D