2019. április 26., péntek

Magyar lány, franciát tanít orosz egyetemen


Így a végén arról is írok kicsit, ami miatt tulajdonképpen idejöttem. Voltam már magyarként spanyol tanár francia iskolában, most pedig egy új tapasztalat várt rám, francia tanárként egy orosz egyetemen. Ez volt a gyakorlatom a Sorbonne franciatanári mesterképzésére és egyben az orosz nyelvi gyakorlatom az Aixi orosz mesteremre. Mindegy ez bonyolult, aki ismer tudja a tanulmányaim történetét. :D 

A lényeg az, hogy szeretnék írni egy kicsit a kalandjaimról a Nijni Novgorodi Nyelvészeti Egyetemen (Нижегоро́дский госуда́рственный лингвисти́ческий университе́т). Az egyetem hatalmas, 5 « korpusza » van, ami 5 különböző épület, mindig egy egy folyósóval összekötve, de sosem logikusan, van hogy az összekötő folyósó a 4-ediken van, de van hogy a másodikon vagy az alagsorban. Olyan, mint egy labirintus. Az első 2 héten át kb minden nap eltévedtem. Én főleg a francia tanszéken dolgoztam, és néhány oroszórára pedig átjártam az orosz tanszékre. 
 
Hát, azt mondhatom, hogy bedobtak a mélyvízbe. A második napomon már nekem kellett tartani az órát (én azt hittem minimum 2 hétig csak megfigyelek majd). Ráadásul a harmadik nap a tanár írt, hogy nem tud bejönni az egyetemre, így egyedül voltam a csoporttal utána már majdnem mindig. Több csoportom volt, a legtöbbet a haladókkal voltam, akik idén diplomáznak és nagyon jól tudnak már franciául. Mondhatom, volt bőven felkészülni való az órákra, sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztam, hogy másnap mindenre tudjak válaszolni – mert a végzősök kérdései nem voltak egyszerűek… De megérte, az utolsó napomon volt a végzősök ünnepélye is, ahol kaptam tőlük egy csokor rózsát meg egy csomó kedves szót. Együtt ünnepeltünk, toastot mondtak, hogy megköszönjék az órákat, (ez az oroszoknál nagyon népszerű, mindig mindenki toastot mond), aztán 2 pohár bor után már én is toastot mondtam oroszul, hogy sok sikert kívánjak nekik :D 



A végzős csoportom


Megható pillanat volt, pedig én csak egy hónapig tanítottam őket… képzelem a tanárokat akik évekig tanítanak egy csoportot. Egyébként eléggé jóba lettem a diákokkal, egyszer tortát is hoztak az órára, mert az egyiküknek szülinapja volt. 😊 A záró ünnepély leginkább az otthoni szalagavatóhoz hasonlított, csak egyetemisták csinálták. Volt tánc, éneklés, műsorok, vicces videók és megható beszédek, diákok, tanárok egyaránt kifejezték köszönetüket, hálájukat. Utána meg volt egy kis fogadás és borozás az egyetem egyik termében. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy Franciaországban nincs semmi ilyesmi, még diplomaosztó sem.:/
Fogadás és záróünnepély

Egy másik érdekes tapasztalat számomra az egyetemi menza és büfé. A koleszos konyha helyett sokszor inkább a menzát választottam. A legelső nap elég vicces dolog történt velem. Mikor sorba álltam a kasszához, kezemben a tálcával, rajta krumpli és egy kis szelet csirke, megláttam egy nagy piros és két fehér flakont. Hát gondoltam jó lesz egy kis ketchup vagy majonéz a kajához. Rá is volt írva az egyik fehér flakonra, hogy majonéz, csak be volt dugulva és nem jött belőle semmi. Ezért fogtam a másikat, amire semmi nem volt írva és abból nyomtam a tányérra, gondoltam biztos azért tettek ki egy másodikat mert az első flakon majonéz nem működik. Mikor leültem elégedetten elfogyasztani az első menzás ebédem, ráébredtem, hogy a szósz édes és semmi köze a majonézhez. Utána megtudtam, hogy ez a « condensed milk », sűrített tej, amit a desszertekre szoktak tenni, azért volt kirakva. Kicsit olyan az íze, mint egy vanília szósznak, úgyhogy nem ment túl jól a csirkéhez meg krumplihoz, de azért megettem. :D
 
A menzán más fura kalandjaim is voltak, egyszer nem tudtam eldönteni mit egyek, mert egyikről sem tudtam mi az (ki van rakva több féle kaja és választani kell). És a konyhás néni hirtelen rám mosolygott, de a mosolyában volt valami sürgető is ezért ráböktem az első ételre amit megláttam. Abban a pillanatban megbántam, de a konyhásnéni már telerakta a tányért és nem mertem ellenszegülni. Úgy nézett ki, mint a csokis tészta, de valójában sós volt, valami barna tészta zöldségekkel. Végeredményben nem volt olyan rossz, mint amilyennek kinézett. 

Egy másik menzás kaja- felesborsó püré és hal.



Saláták a menzán

Még egy menzás kaja

Egyébként elég kivételes eset volt, hogy a konyhásnéni mosolygott, mert általában elég mogorvák Oroszországban a szolgáltatásban dolgozók. Az összes többi menzás dolgozó inkább rászól, vagy rákiabál a diákokra hogy válasszanak már. A legmogorvább az egyetemen a legendás ruhatáros néni, akitől még az orosz diákok is tartanak, mert képes bárkire ráförmedni, vagy bejelenteni, hogy betelt a ruhatár, még akkor is, mikor láthatóan félig még üres. De hasonló kalandjaim voltak a nyomtatós nénivel is, aki úgy tűnik direkt nem hallja hány példányban akarunk nyomtatni, vagy a postán, ahol 20 percet vártam a sorszámommal, és mikor megkérdeztem, mégis mikor kerülök sorra, közölték, majd holnap mert ma már nem foglalkoznak az emberekkel, csak emaileket küldenek. Hiába ültek ott velem szemben 20 percig és nézték, hogy várok, ezt nem akarták közölni. Ja, és a kedvenceim a buszsofőrök ! Úgy vettem észre, az ideális kliens nem beszél. Felszállsz a buszra, lerakod a jegy árát a sofőr melletti kis szőnyegre, ő 2 kanyar közt elveszi, ha kell visszaad majd odalök egy jegyet amit te elveszel és zsebre raksz. A helyiek így csinálják, minden csendben zajlik, gyorsan és hatékonyan. Ha túl sokan vannak a buszban, egymásnak továbbadva jut el a pénz a sofőrig és vissza a jegy. Az emberek sem fűznek hozzá semmit, mindenki tudja mi történik. Maximum ha nem csak egy jegy kell akkor elhangzik egy szó, « dva » vagy « tri »… Egy hónap után már én is belejöttem, de az elején persze köszöntem a sofőrnek, elmondtam, hogy egy jegyet kérek, majd megköszöntem a jegyet, sőt néha még leszálláskor is elköszöntem, mint Aixben szokás. De láttam, hogy a sofőröket annyira nem hatotta meg, sőt talán meg is zavarta a napi rutint, ezért én is átvettem a helyi szokást, a néma jegyvásárlást. :D


Az egyetemről még annyit, hogy az oroszok imádják az előadásokat, prezentációkat, powerpointokat, mióta itt vagyok legalább 10 előadást tartottam mindenféle témában. Egyszer meghívtak egy iskolába is, ahol elég vicces volt előadni, mert a diákok alig értettek valamit franciául, úgyhogy kézzel-lábbal mutogattam, olyan volt mint egy színdarab. Ott láthattam milyen jól öltözöttek a diákok, a kicsik között volt, aki egyenruhát viselt, mások csak inget. Az egyetemen nem ilyen jól öltözöttek a diákok, de a gimiben kötelező. Ez az iskola egyébként a külvárosban található, ahol láthattam, hogy itt is kijutott bőven a szegénységből és sajnos itt is vannak kéregető mezítlábas gyerekek, mint Brazíliában. 



Jól öltözött diákokkal

Kézzel lábbal magyarázok



Az egyetem falai.
Az a benyomásom egyébként, az alapján amiket mondtak, hogy itt az embereknek Európa a paradicsomot jelenti, általánosságban az emberek álma eljutni Európába és ott élni. Ez alatt főleg Nyugat-Európát értik, bár sokan utaztak vagy szeretnének utazni Kelet és közép-Európában, letelepedni a legtöbben Nyugat vagy Észak-Európában szeretnének. Az egyik oroszórán (ami szombat reggel 8-kor kezdődik, itt ugyanis szombaton is van tanítás) például kifaggattak, először a tanár azután a diákok, hogy mégis milyen az élet Franciaországban, mennyibe kerül a kolesz, az élet, mennyit lehet keresni, van-e ösztöndíj, hogy lehet jelentkezni az egyetemre, stb. Ilyenkor döbben csak igazán rá az ember mekkora szerencse, ha EUs útlevele van és nem kell aggódnia a papírok miatt, nem kell vízum vagy tartózkodási engedély Nyugat-Európába. Bennem is ilyenkor tudatosul igazán mekkora érték, ha ingyen van az oktatás, mint pl Franciaországban, ha kaphatnak az egyetemisták koleszlakást, ösztöndíjat stb. Az orosz diákok ráébresztettek mekkora szerencsém is van ezzel az egyszerű, francia diákélettel. Közülük sokaknak ez csak álom. De azért én bátorítottam őket, meg próbáltam tanácsokat adni. Az eleje mindig nehéz, én is jól tudom. 

Franciaország számunkra... a gazdag történelem országa, a művészet virágzásának hazája, a konyhaművészet otthona...

"Reggeltől estig, Franciaország jár a fejemben"- rajzolták az orosz diákok a francia tagozaton.


1 megjegyzés:

  1. Nagyon élveztem ezt a beszámolót is, remélem sokan olvassák itthon, hogy azért Magyarország sem rossz hely!

    VálaszTörlés