Lestoppolni egy traktort a városban hajnali 4-kor Oroszországban.

Annyira abszurd helyzet volt ! :D Az egész este érdekes volt, de a vége főleg.

Orosz koktélok: kávés-vodkás, narancsos-vodkás...

Az úgy volt, hogy néhány orosz baráttal voltunk egy blues-rock koncerten péntek este. A zene jó volt, a hely kellemes, fogyott a sör, táncoltak a törzsvendégek. Mikor vége lett a koncertnek, találkoztunk egy jövendőmondóval. Egy érdekes férfi, aki azt állította, mindent tud rólunk. Az egyik orosz lánynak mondott pár mondatot, ami a lány szerint bizonyította, hogy tényleg mindent tud és különleges képességei vannak, belelát az emberekbe. Ezekután egy órán át jövenjölte a jövőt és meglepett, hogy az orosz barátnőnk ezt nagyon komolyan is vette és hallgatta, mint egy messiást. Az egész nagyon titokzatos volt. 

 

Hazafele aztán gondoltuk jó lenne enni valamit. Ebben nincs eltérés a magyar valóságtól : egy buli után az emberek útja itt is a kebaboshoz vezet. Csakhogy késő volt már és minden zárva volt, kivéve a Kebabos kamiont az út mentén. Ezzel csak az volt a baj, hogy kint kb 0 fok volt. A kebabos srác Tádzsikiztánból érkezett és beszélhetnékje volt. Legalább egy órán át készítette a kebabot és közben rengeteget beszélgetett velünk. Végül mikor megkaptam a kebabom feltűnt, hogy a tészta amibe tekerte, piros. Nem mintha akkor bármi is zavart volna, olyan éhes voltam. Elmagyarázták, hogy céklás. Úgy látom a « bors » céklalevest átvitték már mindenféle termékbe, így kebabból is van céklás.

Mikor nagy nehezen megettük a kebabot az átfagyott kezeinkkel, hazafele indultunk. Taxit hívtunk, mindenki más fele ment. Kérdezték a többiek, hogy jutok be a koleszba, mondtam, hogy semmi gond már van orosz simkártyám, majd felhívom a portást telefonon. Mindenki elment haza, engem is ezúttal jó helyre vitt a taxis. Hajnali 4 volt, és nagyon hideg. A kolesz persze zárva. Az ajtón a cetli, hívjuk a számot, hogy kinyissák. Tárcsáztam, vártam. Ekkor tudtam meg a robothangtól a telefonban, hogy nincsen pénz az orosz simkártyámon. Nem tűnt fel, hogy a pár rubel amit ráraktam már elfogyott, meg persze azt sem tudtam, hogy nem lehet csörgetni sem ha nincs a kártyán pénz. Próbáltam kopogni az ablakon, az ajtón de sehol senki. A taxis már elment, gyalogosnak nyoma sincs sehol, a boltok, kávézók zárva. 

Így kerültem abba az abszurd helyzetbe, hogy hajnali 4-kor kint álltam a hidegben Oroszországban a kolesz előtt és nem tudtam bejutni. Gondoltam ha majd valaki arra jár megkérem, hívja fel a számot, hogy kinyissák. De nem jött arra senki. Sehol egy ember, sehol egy autó és nagyon nagyon hideg volt már szerettem volna bejutni…. És ekkor egyszer csak megjelent egy traktor. Igazi munkás parasztember ment hajnali 4-kor végig a városon a traktorjával, gondolom ment dolgozni, ki a földekre. A forgalmat és a hideget elnézve, úgy döntöttem jobb lesz, ha beszélek vele, és így történt, hogy hajnali 4-kor az Orosz éjszakában leintettem egy traktort. :D Eléggé csodálkozhatott a bácsi, mikor a tört oroszommal elmagyaráztam a helyzetemet és megkértem, hívja fel a kolesz portását, hogy kinyissák az ajtót. Szerencsére megértette amit kézzel-lábbal magyaráztam, és felhívta a számot. Rövidesen nyílt is az ajtó. Csak egy csoki volt a zsebemben, de azt odaadtam neki cserébe. Nagy szerencsém volt, neki meg jó viccesen indult a reggele. :D 

Hajnalodik Nijni Novgorodban.