Szokatlan Husvet

Hola Amigos.
Zajlik a kis eletem Quito tortenelmi belvarosaban, ebben a kis hostelban. Imadok onkenteskedni, azon felul, hogy jo erzessel tolt el, szerintem teljesen megeri. Semmi sem szol a penzrol, egyaltalan nem fontos, meg a borravalo sem, ha nem kapnek azt se bannam... annyi szeretet es bizalom vesz korul, annyi joszivu es ertekes ember, nincs fonok vagy hierarchia, nincs kotelesseg vagy szabadsag, vagy munkaido vagy versenyzes. Mindenki onkent segit, amit es amikor tud, tiszteljuk megbecsuljuk es szeretjuk egymast, egy szobaban lakok a fiukkal, meg kulon agyunk sincs, tegnap egesz ejjel parnacsataztunk, es bar meg mindig nem ertek mindent amit spanyolul beszelnek, foleg a Mexikoi, vagy Argentin akcentussal, de regen nevettem ennyit.
A munka nem nehez, es nem is sok, a szabadidot meg igyekszem hasznosan felhasznalni, tanulok, irok, olvasok, gitarozni tanulunk, ujabban jogazni is becsatlakoztam az egyik uj barathoz (nem tudom hogy attol vagy a parnacsatatol van e izomlazam) es nyelvi cserek kereteben en spanyolul tanulok a tobbiektol ok meg angolul vagy franciaul illetve szavakat magyarul (de gondolom ezt csak viccbol) es vegre talaltam Quechua szotarat is, hogy keszuljek Boliviara.
Mikor eppen nem zuhog az eso (nagyon valtozo, vannak szep esomentes napok, de van hogy egesz nap szakad az eso) kimozdulunk a varosba setalni, felfedezni, es elvezem hogy meg mindig nem szoktam meg, hogy itt minden mas. Az utcai arusok, a sok illat keveredese, a tropusi gyumolcsok, a fuszerek, a gyerekek, a mindent a hatukon szallito nok, a sok hang es szin es iz es jarmu, hogy mindenki tovabbra is nez, amiert kek a szemem, a vasarok a piacok, hogy mindent kezzel keszitenek, hogy mindent eladnak, hogy ha szomjas az ember nem Colat vesz hanem Kokusztejet, hogy a hegyekben vagyunk es nincs vizszintes utca csak domb vagy lejto, hogy sut a nap, hogy az emberek nem ismerik a hideget, a szivukben sem.

Ma ujra visszamentunk a Quitoi bortonbe, ahogy megigertuk a sracoknak. Tudtuk mi a procedura, nem vittunk semmit amit tilos bevinni, viszont vittunk konyveket ahogy kertek. Olyan orommel fogadtak es olyan halasak voltak, hogy mar csak ezert megerte... Hosszas beszelgetesek utan miutan tobben is megemlitettek milyen jo hogy beszelek franciaul es angolul es milyen jo lenne ha ok is....tamadt egy otletem. Ha mar ennyire szeretnek, es amugy is onkenteskedem itt Ecuadorban, es szivesen megosztanam amit tudok miert ne....megkerdeztuk, felmentunk az igazgatohoz, egyik irodabol a masikba, oktatasi vezeto, stb stb... nem reszletezem a lenyeg: AMIG ITT VAGYOK MINDEN HETEN ONKENTESKEDEM A QUITOI BORTONBEN. Es az Argentin baratom is velem tart, bar nem a felnottekkel, hanem a gyerekeikkel leszunk, de igy is nagyon orulok es lelkes vagyok, hiszen mar dolgoztam gyerek taborokban, sok jatekot ismerek, szeretek festeni rajzolni enekelni veluk es rengeteg otletem van! Es ugy orultek a segitsegnek a szemelyzet is, szoval Husvet Vasarnapomat a bortonben toltom, es nem is lehetne boldogabb, mint igy, hogy segithetek hogy egy szebb Unnepe legyen ezeknek a gyerekeknek. (Akik semmirol nem tehetnek).
Aztan remenykedem hogy Hetfon itt nem szokas locsolni, ugyanis eleg sok fiuval vagyok korulveve ha mindegyik egy szodasuveggel ebreszt mint otthon szokas, asszem megfulladok. :D
Holnap szabadnapom van, elmegyunk a hivatalos Egyenlitore, a Fold felehez.