szalloban. Megint jol kifogtam, a hely gyonyoru, az emberek fantasztikusak, sokat gyakorlom a spanyolt de emellett mas nyelveket is beszelhetek, mert a vilag minden pontjarol jonnek hozzank utazok. Fiatalos, szines, csaladias helyen vagyok, nagyon tetszik es persze az Egyenlitotol fel orara van, az idojaras es minden gyumolcs zoldseg, etel ital ismeretlen szamomra, de igyekszem mindent felfedezni... Par orat dolgozom egy nap, ingyen szallas, ingyen kaja, es rengeteg kulturalis es nyelvi lecke, sok szabadido, es rengeteg latnivalo. :)
Quito felfedezeset eleg szokatlan, mondhatni orult modon kezdtem, azt hiszem a felelemkuszobomet tettem probara ma delelott.. meg semmit nem ismerek a varosbol, csak a hostelunket, de egyik onkentes tarsammal (aki Argentin) kitalaltuk, hogy elmegyunk latogatoba Quito ferfi bortonebe...!
Nagyon lelkesen nekiindultunk, vettunk par peksutit es csokoladet ajandekba, kivartuk a sort, atmasztunk a 4 vagy 5 ellenorzoponton ahol atkutattak, elvettek az ertekeinket, utlevelunk, oveket, pecseteket nyomtak rank sot egy nevet is kellett mondani kit latogatunk meg... szerencsere a mellettunk levo no megadta a ferje nevet amivel mi is bemehettunk...Csak mikor kinyitottak a cellaajtot es kb 200 latino ferfi rab allt velem szembe es nezett rajtam vegig, akiknek not latni is ritka, nemhogy szoke kekszemut...csak akkor ereztem hogy lehet hogy most tenyleg orultseget csinaltam. Ugyanis itt nem ugy van mint Europaban, hogy racs van koztetek, nincs kapcsolat es orok vesznek korbe... bemehettunk a rabok koze, kezetnyujthattunk nekik, megmutathattak a cellajukat, es barmilyen kapcsolatot teremthettunk veluk... az elso ijedtseg utan vegul mosolyogva elkezdtem beszelgetni, a tort spanyolommal, es olyan udvariasak es kedvesek voltak hogy felelem nelkul osztottam szet a sutiket, kerdeztem mindenrol ami erdekelt, es en is meseltem magamrol. Voltak rablok, gyilkosok, drogcsempeszek, emberrablok, fegyvertartok vagy szerencsetlen artatlanok akik rosszkor voltak rossz helyen (legalabbis ezt mondtak). Nem feltem kerdezni, kivancsi voltam, ok pedig meseltek, meseltek, mert valakinek el akarjak mondani... hihetetlen elmeny volt... nem mindenki, de sokan azt hiszem megtanultak ertekelni a szabadsagot. Annyit beszelgettunk veluk, hogy eszre se vettuk hogy del van, ebedido es minden ajto zarva mert az orok is elmennek enni... na akkor megint megijedtem, de mivel nem volt mas valasztasunk, ott maradtunk 1-ig, es ujabb egy orat beszelgettunk, adtak enni is (hat nem a legjobb koszt, de turheto) es ingyen fagylaltot, leultunk kozejuk es egyutt ettunk kint az udvaron a napsutesben korbeveve teglafallal es szogesdrottal.
Mondjon barki barmit, nem bantam meg hogy elmentem, sot ha tehetem, vissza is fogok menni azokhoz akik kertek, akiknek nincs csaladjuk es senkijuk aki latogassa oket, es legkozelebb etel helyett konyveket viszunk.
Nem vagy normális. Mehettél volna börtönbe akárhol, mért pont délen, ahol mások az erkölcsi-etikai normák?Dóri!Ott vagy az Egyenlítőtől pár km-re, és olyanokra pazarolod az időt, akik nem érdemlik meg?! Az egy jogállam.Hidd el, azért vannak börtönben, mert megérdemlik. Gondolkozz el ezen, és töltsd hasznosabban az idődet!Persze vannak, akiket a sorsuk vezetett ilyen körülmények közé, és vannak olyanok, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy megváltoztassák ezeket az embereket. Szociális munkások, és naiv hiszékeny emberek, no meg hittel teli megszállottak.Le a kalappal előttük, de szerintem a világot nem tudják megváltoztatni. És Te se akard. Éld inkább a Te világod, és a Te álmaidat, ne pazarold olyanokra akik nem biztos hogy megérdemlik. (A végén még rád fognak valamit!).Elismerem, élménynek nem utolsó, de elég belőle egyszer.
VálaszTörlésNa ezert szeretek egyedul utazni. Mert en donthetem el hova mikor kivel akarok menni es en tudom hogy miert, es ez eleg.
Törlésoruletes csaj vagy! nagyon-nagyon tisztellek az oriasi szivedert, ami ilyenekre kesztet, de komolyan, le a kalappal a szocialis erzekenyseged alott.
VálaszTörlésa felelmeid legyozesehez pedig kulon gratulalok.
csak igy tovabb, sok szerencset es kello batorsagot kivanok, epp hogy a szukseges mennyisegu jozansaggal parositva :)
Gracias lindo amigo, es nagyon koszonom az angol forditast is! Alig varom hogy reszletesen is kefejthessem egy nap egy mosoda buli keretein belul. ;)
Törlés
VálaszTörlés************** ENGLISH ****************
Quito's prison
I've been in Quito, Ecuador's capital for 2 days now, and I will stay here for a while to volunteer at a youth hostel. I got lucky once again, the place is beautiful, the people are fantastic, I practise my Spanish a lot, but I have a chance to speak other languages as well, as we receive visitors from all around the world. I'm at a youthful, colourful, family-like place, I like it very much and of course it's half an hour from the Equator, the weather and all fruits, vegetables, food and drinks are new to me, but I'm trying to discover everything... I work a few hours per day, free accomodation, free food, and a lot of cultural and linguistic lessons, lots of free time and a lot to see. :)
I kicked off the discovery of Quito in a quite unusual - one could say crazy - way, I think I've tested my the limits of my fears this morning... I haven't seen anything but our hostel of the city, but with one of my co-volunteers from Argentina we decided to visit Quito's male prison...!
We set out with much enthusiasm, we bought some bakery items and chocolate as gifts, we stood in line, we got through 4 or 5 checkpoints where we were searched, they took our valuables, passport, belts, we got stamped, what's more we had to declare the name of the person we are visiting... luckiliy, a woman next to us gave us her husband's name so we could enter... Only when they opened the door and I was facing cca 200 latino male prisoners - for whom even seeing a woman must be rare, let alone a blue-eyed blonde - looking at me... only then did it occur to me that perhaps I indeed had done something crazy. Because here it's not like in Europe, that there are bars between you and them there's no contact and you are surrounded by guards... we were free to go among the inmates, could extend a hand to them, they could show us their cells and we were free to establish any contact with them... after the initial scare I started to chat smilingly with my broken Spanish, and they were so polite and nice that I was handing out the cookies without fear, I asked them anything I was curious about, and I also told them about myself.
There were robbers, killers, drug runners, kidnappers, gun holders or unlucky innocents who had been at the wrong place at the wrong time (at least they claim so). I was not afraid to ask, I was curioyus, and they talked and talked, because they need to tell their story to someone... it was an incredible experience... not all of them, but I think some had learned to appreciate liberty. We talked to them for so long that we didn't realize it was already noon, lunchtime kicked in and all the doors were closed because the guards had left for lunch... that moment I got scared again, but not having any choice, we stayed till 1 pm, we talked for another hour, we were also fed (not the best meal, but bearable) and free ice cream, we sat with them and had lunch together out in the sunlit courtyard, surrounded by brick walls and barbed wire.
Say what you will, I don't regret having gone there, if I can I'll even go back to see those who asked me to, those without a family and no one to visit them, and next time we'll bring books instead of food.
huuu, az a foto...
VálaszTörlés