És minden kaland, és élmény, meg tapasztalat ellenére, be kell vallani: Nem volt könnyű!
Megpróbálok írni egy kis összefoglalót az egész utamról, nem mintha lehetne röviden írni róla, de inkább azt szeretném leírni, hogy is sikerült épségben sőt boldogan utazgatni, annak ellenére, hogy nem csak híre olyan, tényleg több veszély leselkedik egy utazóra Délamerikában, mint máshol, főleg ha fehér a bőre! De nem szabad szorongani, az elront mindent... Rengeteg jólelkű ember is van, aki segíteni akar, és megvéd, és még akkor is ad, ha neki is alig van...
Sosem fogom elfelejteni ezt az 5 hónapot. Amikor először elhatároztam, hogy egyedül nekivágok, senki nem akarta elhinni, anya nem akart elengedni, a barátaim (nagy része) meg akart győzni, hogy ne tegyem, és csak nagyon nagyon kevesek hittek bennem. Azoknak akkor nagyon hálás voltam, erőt adtak. Aztán ahogy egyre tovább jutottam, és egyre több őrületet túléltem, egyre többen szurkoltak és kitartottak velem. Köszönöm nekik is. Legjobban annak az embernek köszönöm, akinek valószínűleg élete legnehezebb évét okoztam, és bár még nem láttam, de biztosan beleőszült a sok kalandomba, és szegény nem sokat aludhatott amíg Kolumbiába, vagy Bolíviában esetleg Brazíliában voltam...Mégis minden aggodalom ellenére, folyamatosan követte büszkeséggel az életem, tanácsokat adott támogatott és lelkileg velem volt....Köszönöm Anya!
Az első naptól kezdve amit a Latin kontinensen töltöttem, beleszerettem az itteni életbe, és bár ez minden országban egy kicsit különböző, de mindenhol van valami amit sosem felejtek el, a perui ételek, az ecuadori gyümölcsök, a kolumbiai táncok, a bolíviai jólelkűség, a chilei sivatagok, az argentin maté, és a brazil tengerpartok... Hihetetlen sok tapasztalattal és kalanddal gazdagodtam, és főleg rengeteget tanultam...tanultam az életről, magamról, már jobban ismerem a lelkem, fejlődtem is, láttam magam különböző nehéz vagy könnyű szituációkban, tanultam tűrni, várni, szeretni, áldozatot hozni másokért, magamért vagy az álmaimért...megtanultam elköszönni, otthagyni mindig amit szeretek, hogy megismerjek új dolgokat hogy aztán megint elköszönjek, de már tudom, hogy semmi sincs hiába, és minden ami történik, valamiért történik, mindennek van egy oka. Megtanultam hinni, és mindig remélni, mindig meglátni a pozitívat legalábbis igyekezni mindig a dolgok jó oldalát figyelni. És megtanultam hálásnak lenni, megköszönni, mindig mindent megköszönni az Életnek, az embereknek, vagy valami megfoghatatlan energiának hogy mindig segített és megvédett.
DE
Csak hogy teljesen őszinte legyek, nem minden szép és jó, és egyszerű, sok mindenért meg kell harcolni, és szenvedni az Út során, nem minden van ingyen, és bár megérte mindez, hiszen annyit gazdagodtam, de azért egy pár példát hadd írjak le a nehéz pillanatokból is, hogy ha valaki nekimenne olyan költségvetéssel, mint én, tudja mire számítson.... meg az országon is múlik, néha a szegénység, a higiénia hiánya, vagy a kulturális különbségek stb is tud nehézségeket szülni:
- Mostatok már folyóban, jéghideg vízben, kőkemény szappannal órákon át?
- Viseltetek már 1 zoknit egy hónapig?
- Álltatok már 12 órán át a tűző napon a poros út mellett várva, hogy valaki jöjjön és felvegyen?
- Sétáltatok már 30 kilós hátizsákkal a hegyre felfele?
-Aludtatok már kint télen kb 3 fokban, amiért a legkisebb faluban nincs kb senki sötétedés után?- Mennyi a leghosszabb idő amit nem fürödtetek? Én nem mondom meg...
- Csíptek már meg úgy szúnyogok, hogy tehetetlenül védekezel, és nem tudhatod melyik maláriás?
- Raboltak már ki fényes nappal késekkel 2en?
- Tettek már ajánlatokat, hogy pénzért szexelj, lerombolva minden büszkeséged? Sajnos, ha fehér vagy, a latinok valahogy a prostitúcióra asszociálnak még akkor is ha nem úgy nézel ki.
- Éltél már távol a családodtól és mindentől ami hazaköt 1 évig?
- Stoppoltál már órákon át a kézrepesztő hidegben?
- Mennyi a leghosszabb idő, hogy nem beszéltél magyarul?
- Volt már úgy, hogy már sötétedett és még mindig nem tudtad hol alszol?
- Ázott már be a sátrad, vagy vitte már el a szél?
- Ébredtél már az óceánnal a segged alatt?
- Volt már úgy, hogy választanod kell, hogy kajára költesz vagy szállásra?
- Volt már hasmenésed heteken át anélkül, hogy tudd mitől?
- Pakoltatták már ki a hátizsákod ok nélkül?
- El tudod képzelni, hogy ne ihass csapvizet bármikor mikor akarsz?
- Kellett már otthagynod a világ másik végén azt, amibe és akibe beleszerettél?
- Hagytad már a szíved egy másik kontinensen?
Még bővíthetném, de egyenlőre ennyi, nem akarok senkit megijeszteni, van ami nem súlyos, de összevetve másik rossz körülményekkel, hosszútávon megvisel... csak hogy nehogy azt higgyétek, mindig minden simán megy. Persze lehet utazni, kényelemben, kiszolgálva, taxival és étteremről étteremre is, turisztikai vezetőkkel, de az nem az én stílusom... :P
Szóval, ha bárki megy, ne féljen, imádni fogja, nekem azt hiszem a legnehezebb pillanatom az elválás pillanata volt. És ha tanács vagy kérdés van, nyugodtan írjatok, ha tudok segítek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése