Tervek nelkul

Par napja elhagytam Quitot, ismet bucsut mondtam sok elmenynek, sok szeretett embernek, helynek, emleknek es bar faj a szivem, ismet tudom hogy van meg egy hely a vilagban ahova barmikor visszaterhetek mert van ott is egy csaladom, egy haz ahol alhatok es ehetek, es emberek akik visszavarnak, mint csaladtagot.
1 honap utan Quitoban, ismet felpakoltam a hatizsakot es nyomas Del fele....Peru, Bolivia, Chile, Argentina majd meglatjuk.... csakhogy a dolgok megvaltoztak, nem egyedul utazom, hanem egy sraccal aki bar nem hittem volna de velem jott.....o egy olyan fiu aki megtestesit mindent ami megbotrankoztatja a tarsadalmat. Nem irok rola bovebben, pont ezert.... az a keves tervem is ami volt, atalakult, azaz most mar nincsenek tervek se utvonal se uticel se ido, semmi csak megyunk, egyutt, ha kell maradunk, ha akarunk megyunk, orultek vagyunk es szabadok es zenelunk es kezmuveskedunk, utcazeneszekkel es utcai kezmuvesekkel, vagy csak mi vagy uj baratok vagy hippik vagy akarki arkarhonnan... nem tervezek, nem erdekel hova mikor erkezunk meg, Delamerika gyonyoru, es mindenhol van mit tanulnom.
Ebben a pilanatban egy olyan varosban vagyok Ecuadorban, amirol eddig azt se tudtam hogy letezik, Riobamba... elotte az Amazoniai regiot fedeztuk fel, leirhatatlanul szep majd talan a kepek meselnek... es ma delutan kimegyunk az orszagutra es stoppulunk Cuencaig....vagy nem... vagy mashova...
Szoval valtoznak a dolgok, de most igy vagyok boldog...