La Playa

Jajj annyi minden tortent, es annyi elmeny es hely es ember es minden uj, es lehetetlen mindent leirni... ezert megprobalok kiragadni nehany pillanatot, de olyant ami fontos nekem, nem feltetlenul kulcsfontossagu, hanem amit nem fogok elfelejteni ebbol az utazasbol melynek utvonala Quito-Canoa-Jipijapa-Porto Lopez-Montañita-Quito, a Csendes Ocean legszebb partjai, amikrol itt mindenki beszel es almodozik.... nem veletlen.
Szoval mindig emlekezni fogok ra....

-Amikor eloszor belerohantunk a Csendes Ocean vizebe (Husvet Hetfon, a locsolas jutott eszembe) es a hatalmas hullamok kozt nevetve es csodalkozva neztem a szorfosoket, akik mint a filmekben legyoztek a hullamot egy szorfdeszkaval...WOW (persze kesobb velem is kiprobaltattak es akkor csodalkoztam el igazan mennyire nehez is...)



- Vagy amikor tuzet raktunk a parton Canoaban, boroztunk, gitaroztunk, egyre tobb helyi vagy utazo ult a tuzunk kore, mikor elfogyott a fa valaki felaldozott egy asztalt, aztan boroztunk es beszelgettunk es nevettunk

es ejjel meztelenul furodtunk az Oceanban...
- Vagy amikor a satorban a sracokkal parnacsataztunk bar parna nem volt csak ruhak vagy torolkozok...
- Vagy amikor halaszoktol olcson beszerzett tengergyumolcseit foztunk Mexikoi modra, mert egyedul a Mexikoi baratnak volt fogalma hogyan keszitsuk el vegul finom lett, de nehezen tudtam ravenni magam hogy a fogammal roppantsam ossze szegeny rak ollojat...
- Vagy amikor Porto Lopezban a csillagos eg alatt aludtunk az Oceanparton az elso buszig (amit persze lekestunk) es valamilyen okbol a helyi koborkutyak korenktelepedtek es egesz ejjel oriztek minket, vedtek, ahanyszor valaki kozelebb jott ugattak (nem mintha lett volna mit ellopni hisz csak halozsakunk volt, a hatizsakot egy kedves boltosnal hagytuk).
- Vagy amikor Montañitaba erve meg kellett keresnunk a legolcsobb kempinget (1$) ugyanis osszeteve is alig maradt penzunk visszajutni Quitoba...es azt hiszem a "furdoszobara" is mindig emlekezni fogok ebben a bizonyos kempingben, ami inkabb egy haz udvara volt, egy slaggal ellatva...
- Vagy amikor megismerkedtem a Karibi raszta kezmuves sraccal es a parton ulve ejjel rumot ittunk mig rendbe hozta szegeny elgyotort raszta tincsemet, es spanyolul beszelgettunk a vilagrol es arrol mennyire nem fontos mindaz amit fontosnak tartunk... meg masrol, es mast de az nem publikus. :D
-Vagy amikor a homokban salsat tancoltunk es felvaltva tanitgatott a kolumbiai es a mexikoi barat, es ugy

ereztem semmi koze egymashoz a 2 tancnak pedig mindketto salsa volt, mindenesetre nem zavart, csak tancoltam es tancoltam....
-Vagy amikor hazafele stoppal hamarabb Porto Lopezba ertunk es maradt 1 utolso orank az ejjeli buszig es 4 dollarunk, amibol kifert 3 sor, es pont naplemente volt....akkor azt hiszem bar nem maradt 1 centem se, gazdagabbnak ereztem magam mint valaha... a Csendes Ocean partjan, jo baratokkal az oldalamon, lebarnulva, sok elmennyel, hideg sorrel es naplementevel....
- De azt se felejtem el mennyire borzasztoan kenyelmetlen, hangos, budos es zokkenokkel teli a 9 oras ejjeli busz, foleg ha a sracok 2 oldalrol dolnek feled horkolva.... de sebaj, boven megerte ez az utazas.... :)