Így a végén arról is írok kicsit,
ami miatt tulajdonképpen idejöttem. Voltam már magyarként spanyol tanár francia
iskolában, most pedig egy új tapasztalat várt rám, francia tanárként egy
orosz egyetemen. Ez volt a gyakorlatom a Sorbonne franciatanári mesterképzésére
és egyben az orosz nyelvi gyakorlatom az Aixi orosz mesteremre. Mindegy ez
bonyolult, aki ismer tudja a tanulmányaim történetét. :D
A lényeg az, hogy szeretnék írni
egy kicsit a kalandjaimról a Nijni Novgorodi Nyelvészeti Egyetemen (Нижегоро́дский госуда́рственный
лингвисти́ческий университе́т). Az egyetem hatalmas, 5 « korpusza »
van, ami 5 különböző épület, mindig egy egy folyósóval összekötve, de sosem
logikusan, van hogy az összekötő folyósó a 4-ediken van, de van hogy a
másodikon vagy az alagsorban. Olyan, mint egy labirintus. Az első 2 héten át kb
minden nap eltévedtem. Én főleg a francia tanszéken dolgoztam, és néhány
oroszórára pedig átjártam az orosz tanszékre.
Hát, azt mondhatom, hogy bedobtak
a mélyvízbe. A második napomon már nekem kellett tartani az órát (én azt hittem
minimum 2 hétig csak megfigyelek majd). Ráadásul a harmadik nap a tanár írt,
hogy nem tud bejönni az egyetemre, így egyedül voltam a csoporttal utána már
majdnem mindig. Több csoportom volt, a legtöbbet a haladókkal voltam, akik idén
diplomáznak és nagyon jól tudnak már franciául. Mondhatom, volt bőven
felkészülni való az órákra, sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztam, hogy másnap
mindenre tudjak válaszolni – mert a végzősök kérdései nem voltak egyszerűek… De
megérte, az utolsó napomon volt a végzősök ünnepélye is, ahol kaptam tőlük egy
csokor rózsát meg egy csomó kedves szót. Együtt ünnepeltünk, toastot mondtak,
hogy megköszönjék az órákat, (ez az oroszoknál nagyon népszerű, mindig mindenki
toastot mond), aztán 2 pohár bor után már én is toastot mondtam oroszul, hogy
sok sikert kívánjak nekik :D
 |
| A végzős csoportom |
Megható pillanat volt, pedig én csak egy
hónapig tanítottam őket… képzelem a tanárokat akik évekig tanítanak egy
csoportot. Egyébként eléggé jóba lettem a diákokkal, egyszer tortát is hoztak
az órára, mert az egyiküknek szülinapja volt. 😊
A záró ünnepély leginkább az otthoni szalagavatóhoz hasonlított, csak
egyetemisták csinálták. Volt tánc, éneklés, műsorok, vicces videók és megható
beszédek, diákok, tanárok egyaránt kifejezték köszönetüket, hálájukat. Utána
meg volt egy kis fogadás és borozás az egyetem egyik termében. Ilyenkor kicsit
sajnálom, hogy Franciaországban nincs semmi ilyesmi, még diplomaosztó sem.:/
 |
| Fogadás és záróünnepély |
Egy másik érdekes tapasztalat
számomra az egyetemi menza és büfé. A koleszos konyha helyett sokszor inkább a
menzát választottam. A legelső nap elég vicces dolog történt velem. Mikor sorba
álltam a kasszához, kezemben a tálcával, rajta krumpli és egy kis szelet
csirke, megláttam egy nagy piros és két fehér flakont. Hát gondoltam jó lesz
egy kis ketchup vagy majonéz a kajához. Rá is volt írva az egyik fehér
flakonra, hogy majonéz, csak be volt dugulva és nem jött belőle semmi. Ezért
fogtam a másikat, amire semmi nem volt írva és abból nyomtam a tányérra,
gondoltam biztos azért tettek ki egy másodikat mert az első flakon majonéz nem
működik. Mikor leültem elégedetten elfogyasztani az első menzás ebédem,
ráébredtem, hogy a szósz édes és semmi köze a majonézhez. Utána megtudtam, hogy
ez a « condensed milk », sűrített tej, amit a desszertekre szoktak
tenni, azért volt kirakva. Kicsit olyan az íze, mint egy vanília szósznak,
úgyhogy nem ment túl jól a csirkéhez meg krumplihoz, de azért megettem. :D
A menzán más fura kalandjaim is
voltak, egyszer nem tudtam eldönteni mit egyek, mert egyikről sem tudtam mi az (ki
van rakva több féle kaja és választani kell). És a konyhás néni hirtelen rám
mosolygott, de a mosolyában volt valami sürgető is ezért ráböktem az első
ételre amit megláttam. Abban a pillanatban megbántam, de a konyhásnéni már
telerakta a tányért és nem mertem ellenszegülni. Úgy nézett ki, mint a csokis
tészta, de valójában sós volt, valami barna tészta zöldségekkel. Végeredményben
nem volt olyan rossz, mint amilyennek kinézett.
 |
| Egy másik menzás kaja- felesborsó püré és hal. |
 |
| Saláták a menzán |
 |
| Még egy menzás kaja |
Egyébként elég kivételes eset
volt, hogy a konyhásnéni mosolygott, mert általában elég mogorvák
Oroszországban a szolgáltatásban dolgozók. Az összes többi menzás dolgozó inkább
rászól, vagy rákiabál a diákokra hogy válasszanak már. A legmogorvább az
egyetemen a legendás ruhatáros néni, akitől még az orosz diákok is tartanak,
mert képes bárkire ráförmedni, vagy bejelenteni, hogy betelt a ruhatár, még
akkor is, mikor láthatóan félig még üres. De hasonló kalandjaim voltak a
nyomtatós nénivel is, aki úgy tűnik direkt nem hallja hány példányban akarunk
nyomtatni, vagy a postán, ahol 20 percet vártam a sorszámommal, és mikor
megkérdeztem, mégis mikor kerülök sorra, közölték, majd holnap mert ma már nem
foglalkoznak az emberekkel, csak emaileket küldenek. Hiába ültek ott velem
szemben 20 percig és nézték, hogy várok, ezt nem akarták közölni. Ja, és a
kedvenceim a buszsofőrök ! Úgy vettem észre, az ideális kliens nem beszél.
Felszállsz a buszra, lerakod a jegy árát a sofőr melletti kis szőnyegre, ő 2
kanyar közt elveszi, ha kell visszaad majd odalök egy jegyet amit te elveszel
és zsebre raksz. A helyiek így csinálják, minden csendben zajlik, gyorsan és
hatékonyan. Ha túl sokan vannak a buszban, egymásnak továbbadva jut el a pénz a
sofőrig és vissza a jegy. Az emberek sem fűznek hozzá semmit, mindenki tudja mi
történik. Maximum ha nem csak egy jegy kell akkor elhangzik egy szó,
« dva » vagy « tri »… Egy hónap után már én is belejöttem, de
az elején persze köszöntem a sofőrnek, elmondtam, hogy egy jegyet kérek, majd
megköszöntem a jegyet, sőt néha még leszálláskor is elköszöntem, mint Aixben
szokás. De láttam, hogy a sofőröket annyira nem hatotta meg, sőt talán meg is
zavarta a napi rutint, ezért én is átvettem a helyi szokást, a néma
jegyvásárlást. :D
 |
|
Az egyetemről még annyit, hogy az
oroszok imádják az előadásokat, prezentációkat, powerpointokat, mióta itt
vagyok legalább 10 előadást tartottam mindenféle témában. Egyszer meghívtak egy
iskolába is, ahol elég vicces volt előadni, mert a diákok alig értettek valamit
franciául, úgyhogy kézzel-lábbal mutogattam, olyan volt mint egy színdarab. Ott
láthattam milyen jól öltözöttek a diákok, a kicsik között volt, aki egyenruhát
viselt, mások csak inget. Az egyetemen nem ilyen jól öltözöttek a diákok, de a
gimiben kötelező. Ez az iskola egyébként a külvárosban található, ahol
láthattam, hogy itt is kijutott bőven a szegénységből és sajnos itt is vannak
kéregető mezítlábas gyerekek, mint Brazíliában.
☹
 |
| Jól öltözött diákokkal |
  |
| Kézzel lábbal magyarázok |
 |
| Az egyetem falai. |
Az a benyomásom egyébként, az
alapján amiket mondtak, hogy itt az embereknek Európa a paradicsomot jelenti,
általánosságban az emberek álma eljutni Európába és ott élni. Ez alatt főleg
Nyugat-Európát értik, bár sokan utaztak vagy szeretnének utazni Kelet és
közép-Európában, letelepedni a legtöbben Nyugat vagy Észak-Európában
szeretnének. Az egyik oroszórán (ami szombat reggel 8-kor kezdődik, itt ugyanis
szombaton is van tanítás) például kifaggattak, először a tanár azután a diákok,
hogy mégis milyen az élet Franciaországban, mennyibe kerül a kolesz, az élet,
mennyit lehet keresni, van-e ösztöndíj, hogy lehet jelentkezni az egyetemre,
stb. Ilyenkor döbben csak igazán rá az ember mekkora szerencse, ha EUs útlevele
van és nem kell aggódnia a papírok miatt, nem kell vízum vagy tartózkodási
engedély Nyugat-Európába. Bennem is ilyenkor tudatosul igazán mekkora érték, ha
ingyen van az oktatás, mint pl Franciaországban, ha kaphatnak az egyetemisták
koleszlakást, ösztöndíjat stb. Az orosz diákok ráébresztettek mekkora
szerencsém is van ezzel az egyszerű, francia diákélettel. Közülük sokaknak ez
csak álom. De azért én bátorítottam őket, meg próbáltam tanácsokat adni. Az
eleje mindig nehéz, én is jól tudom.
 |
| Franciaország számunkra... a gazdag történelem országa, a művészet virágzásának hazája, a konyhaművészet otthona... |
 |
| "Reggeltől estig, Franciaország jár a fejemben"- rajzolták az orosz diákok a francia tagozaton. |
